hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A szomszéd fiú
Akit csak egy fal választott el Szálasitól és Péter Gábortól

2013. 12. 19.
Márton János gyermekként költözött az Andrássy út 58-ba, és az azt követő tizenhat évben végignézte a nyilasok hatalomra jutásának előkészületeit, majd később a kommunisták politikai rendőrségének térfoglalását a lakótömbben, Budapest napjainkra talán legvéresebb múltú épületében. „A szó szoros értelmében rálátásom volt az ott zajló eseményekre” – meséli a már nyugdíjas éveit taposó magyar–történelem szakos tanár, aki néhány évvel ezelőtt ellátogatott a Terror Házába, hogy megnézze, hogyan dolgozták fel a két diktatúra időszakát a 2002-es választások finisében megnyíló múzeum szakértői.

A kétéves Jancsi 1934-ben költözött szüleivel az Andrássy út és a Csengery utca saroképületének Oktogon felőli házába, az 58-as szám alá. A környéken akkoriban jómódú polgárok laktak. A magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya 1937-ben bérelt egy lakást a szomszéd épület egyik emeletén. Nem sokkal később egyesültek a Festetics gróf által vezetett másik szárnynyal és az antiszemita arisztokrata magánvagyonának köszönhetően az egész épületet birtokba vették, amely az időközben többször is bebörtönzött Szálasi Ferenctől a Hűség Háza nevet kapta. Jancsi sokszor megszámolta a homlokzat ablakait, amelyekben innentől kezdve megjelentek a nyilasok emblémái, plakátjai („Jön Szálasi!”, „1938 a mienk!”), zászlói, a kapuban pedig egyenruhás őrök feszítettek fekete nadrágban, bilgericsizmában és a jellegzetes zöld ingben, karjukon nyilaskeresztes árpádsávos karszalaggal. Erről a bázisról spricceltek szét aztán a következő években az egyre terebélyesedő antiszemita propagandagépezet aktivistái a főváros különböző pontjaira tüntetni vagy atrocitásokat provokálni.

Mivel az Andrássy út már akkoriban is a belvárost a Hősök terével összekötő ünnepi felvonulások színtere volt, Jancsi és családja mindig az ablakból nézték a menetelőket, különös tekintettel egyik oldalági rokonukra, Béla bácsira, aki az első világháború frontharcosai között masírozott. De erre haladtak a kormányzó és számos külföldi vendégének nyitott autóiból álló konvojok is. A kínálkozó alkalmakat botránykeltésre használták fel a nyilasok: kitették a megafonjaikat az utcafronti ablakokba, és indulóikat bömböltették („Egy a zászlónk, egy a célunk, egy vezérünk: Szálasi”), valamint szórólapokat szórtak, osztottak a tömegben, miközben a „Hitler! Duce! Szálasi!” szöveget skandálva éltették vezérüket.

Márton úr úgy emlékszik, hogy számára gyerekként ezek az élmények nem okoztak traumát, környezete pedig egy idő után belefásult a nyilasok handabandázásába. A többség egy darabig úgy élte meg, hogy ez is része a városképnek. Visszagondolva úgy látja, hogy tulajdonképpen apró, egyenként jelentéktelennek tűnő lépésenként szoktatták hozzá a népirtást előkészítő retorikájukhoz a passzív tömegeket. Akkor sem szólt senki semmit, amikor az utcából váratlanul és nyomtalanul eltűnt a sarki hírlapárus Slézinger bácsi, akitől Jancsi apukája is rendszeresen vásárolta a polgári liberális újságokat. Helyét az olyan jellegzetes szélsőjobboldali lapok rikkancsai vették át, mint az Összetartás, a Virradat vagy a Rajniss Ferenc-féle Magyar Futár.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!