hetilap

 „A hallgatás kitöltötte csaknem az egész évszázadot. A kommunizmus­sal olyan rémuralom köszöntött ránk, mint amilyen a Horthy-rendszerben sem volt soha. Mindenki figyelt mindenkit – és jelentett –, s még azt is tudták rólunk, hogy másképp vettünk levegőt, ezért is jobban tettük hát, ha hallgattunk. Egy emberöltő elteltével aztán, amikor a meg­szállóink hazamentek, és bátran elmondhattunk volna bármit, nem volt kinek elmondani. Minden olyan régen történt, hogy nem érdekelt senkit, és mi is alig maradtunk már”– írja Kováts Judit Megtagadva című regényében (Magvető Könyvkiadó, 2012), amely azoknak az asszonyoknak a történeteit adja vissza, akik ugyanúgy a háború áldozatai voltak, mint a harctéren elesett katonák. A Nyíregyházán élő történész, író az oral history elkötelezett művelőjeként huszonhárom interjúalanya val­lomásából írta meg brutálisan szép „lányregényét”, melynek mottójául Malakiás prófétát választotta: „És feltámad néktek az igazság napja”.