Például egy szovjet tagköztársaságban, cirka ötven évvel ezelőtt – ez teljesen megszokott eljárás lenne. A magyar–szlovák határ mentén fekvő település lakói körében teljes és egyöntetű a felháborodás. Mint profi sajtóanyagukban olvasható: „Ez gyakorlatilag a demokratikus értékek, az önkormányzás alapelveinek tökéletes semmibevétele a Hatalom részéről.”
Érkezésünk napján is tüntetésbe futunk. A 120 szobásnak mondott épület kapuja előtt állnak a helyi erők, akiktől később megtudom: „akik itt vannak, a gátakon is kinn voltak, amikor kellett”. Az épületben hajdan szabadkai vendégmunkások éltek, akik a bősi vízlépcsőn dolgoztak. Ma azok az iparosok tartanak bejárást – menekültügyi hivatalnokok jelenlétében –, akik árajánlatot tennének a felújításra. A tüntetők tábláin: „Nem adjuk a gyerekeink biztonságát!”, „Bűnözőkből nem kérünk!”, „Nem. Nem adjuk!”, „Elég az átverésből!”, „Nyitott tábor = szabad rablás”.
Két nappal ezelőtt a tüntetők útját állták az érkezőknek. E csütörtöki tüntetés másnapjára Győrbe hirdettek tiltakozást a megyeházához, ahol aztán százak jelentek meg.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »