Alex kivételes teherbírását az Aderall nevű gyógyszernek köszönheti, amely az egyetemisták körében rendkívül népszerű „tanulódopping". A szer amfetaminsók keveréke, amelyet hiperaktivitásban szenvedő gyermekek számára fejlesztettek ki. Időközben azonban kiderült, hogy az Aderall, hasonlóan a Ritalinhoz, amelyet eredetileg szintén a hiperaktivitás kezelésére szántak, egészséges embereknél rendkívüli módon megnöveli a koncentrálókészséget. Alex testvére hiperaktivitásban szenvedett, jól ismerte tehát a tüneteket, így magát is hiperaktívnak beállítva orvosi receptre kaphatta az Aderallt. A tizenöt milligrammos adagokat többnyire vacsora után vette be, ennek köszönhetően képes volt még nyolc-tíz órát egyhuzamban talpon maradni.
Alex nem az egyetlen az elitegyetemen tanuló diákok közül, aki Aderall vagy Ritalin segítségével kívánja megállni a helyét. Néhány évvel korábban megdöbbenést váltott ki egy David Green nevű - szintén a Harvard Egyetemre járó - diák nyilatkozata, aki a Washington Postnak azt állította, hogy a középiskola megkezdését követően egyetlen dolgozatot sem írt Ritalin nélkül. Hasonlóan nyilatkozott a Boston Globe-nak a Florida Egyetem egyik diákja, aki kifejtette: az Aderall „egy csodagyógyszer, amely hihetetlen módon serkenti a koncentrációs készségemet".
A közelmúltban több felmérés is bizonyította, hogy nem elszigetelt esetekről van szó: 2005-ben Sean Esteban McCabe professzor kutatócsoportja a Michigan Egyetemen arra a megállapításra jutott, hogy az amerikai főiskolások és egyetemisták mintegy négy százaléka használ tanulódoppingot. Egy 2002-ben egy kisebb főiskolán végzett felmérés szerint ez a szám sokkal magasabb volt, a diákoknak több mint harmada használt stimulálószert tanulmányaihoz. McCabe felmérése azt is kimutatta, hogy azoknak a diákoknak az esetében, akik a tanuláshoz doppingszereket használtak, tízszer gyakoribb volt a marihuána fogyasztása, és mintegy húszszor gyakoribb a kokainfogyasztás.
2009. 10. 02. (XIII/40)
