A Kármel Nemzeti Park szívében található, több mint 400 éves Daliat el Karmel egy korai bizánci település romjain épült fel, mostani lakosai eredetileg a Libanon-hegységből származnak. Régészeti leletekből arra következtetnek, hogy a keresztes lovagoknak is fontos központja volt ez a település. A közel 20 ezer fős kisváros 2003-ban egyesült a szomszédos Usafia faluval, a drúz helységet azóta Karmelvárosnak hívják.
A tradicionális drúz és arab elemekkel tarkított piac szombati nyitva tartása csak az egyik ok a sok közül, amiért ide özönlenek a környék turistái. A levegőben már korán reggel frissen sült pita és baklava édes illata száll. A bajuszos, kék, bő nadrágos és fehér inges népviseletben járó drúz férfiak, a vásárlók nyüzsgése, a mezítláb rohangáló gyerekek, az ősi romokon épült új házak színkavalkádja kihagyhatatlan közel-keleti élmény! Az asztalokon óriás zöldségek és gyümölcsök állnak halmokba pakolva, pont úgy, ahogy azt a bibliai „Ígéret földjéről" mindig is elképzeltem. Egy helyi lakos, Aola házi készítésű pitakenyeret, kecskesajtot, olajbogyót, rizzsel töltött spenótlevelet és olívaolajat kínál. Mialatt megkóstolom a különleges salátát, Aola bevezet a drúz konyha rejtelmeibe. Megtudhatom, hogy ételeik többsége rendkívül egészséges, speciális fűszereket használnak, és a zatarral vagy hagymás-pirospaprikás szósszal borított pitát reggelente teázgatva fogyasztják.
A főutca két oldalát végig színes bazársor tarkítja, és ember legyen a talpán, aki ellen tud állni az arra sétálókat széles mosollyal és kávéval becsalogató nyájas kereskedőknek. A változatos portékák között az ezüst ékszereken, antik dísztárgyakon, tőrökön, színes kendőkön és vízipipákon keresztül itt minden megtalálható. Az üzletek között néhány művészeti galéria és étterem is megbújik.
2009. 05. 08. (XIII/19)
