Az Európai Unióban az átlag órabér 26 euró (260 Ft/euró árfolyammal számolva, mintegy 7 ezer forint). Hazánkban ebből mit sem érezni, vagy legalábbis keveset. Ahogy csökken a gazdaság növekedésének üteme, érezhetővé válik a visszaesés a bérek alakulásában is. Az általános trend szerint ugyanis a reálbérek nem emelkednek arányosan az egy főre jutó GDP-vel. A Nemzetközi Valutaalap 2008-ra 3,9 százalékra korrigálta a világgazdaság növekedését, és 2009-re további 1 százalékkal csökkentette az ütemet. 2009 tehát jellemzően a lassúbb gazdasági növekedésről fog szólni, miközben a fogyasztói árak magasabbak lesznek, mint a korábbi években. A gazdasági világválság az előrejelzések szerint növelni fogja az élelmiszerárakat, emiatt az esetleges bértöbbletet a háztartások valószínűleg egyszerűen „megeszik”, így a bérek reális vásárlóértéke nemhogy növekszik, hanem egyenesen örülhetünk, ha nem csökken. Az ILO arra szólítja fel a kormányokat, hogy központilag hozzanak intézkedéseket a reálbérek védelmében, mivel azokban az országokban, ahol alacsonyabb a minimálbér, szociális feszültségeket válthat ki a 2009-re prognosztizált további gazdasági visszaesés. Az átlagbérek növekedése a fejlett országokban 2009-ben 0,1 százalékos lehet, míg ez a világgazdaságra vetítve 1,7 százalék.
Az élelmiszerárak növekedése a fejlődő országokban jelent majd leginkább problémát, ahol a bérek jelentős részét élelmiszerre fordítják. A fejlett országokban, mint Dánia vagy Svájc ez a teljes kiadások 20 százalékát teszi ki, Örményországban, Nigerben vagy Romániában viszont ez akár a teljes kiadások 70 százalékát is elérheti. Magyarország a középmezőnyben tartózkodik átlagosan 40 százalékkal.
Az ILO-tanulmány azt is megvizsgálta, hogy a nemzetgazdasá-gok növekedése hogyan csapódott le a bérből és fizetésből élők pénztárcájában. Magyarországon a gazdasági növekedés, azaz az előző évhez képest realizált többlet nem a munkabérekben jelentkezett, hanem sokkal inkább a cégek profitjában. Hazánkban összességében 0,2 százalékkal kevesebbet fordítottak munkabérre a GDP arányos részéből. Bulgáriában, Lengyelországban és Litvániában azonban még ennél is rosszabb a helyzet. Románia viszont mintegy 4 százalékkal fordított többet bérekre a nemzetgazdaság növekményéből.
Amellett, hogy a gazdasági növekedést egyáltalán nem érzékelhetjük a bérekben, a munkabérek elosztásában Magyarországon az 1995-től 1997-ig tartó időszakhoz képest 2004 és 2006 között 4,56 százalékra nőtt a legalacsonyabb és a legmagasabb bérek közötti különbség. Franciaország és Ausztria sikerként könyvelheti el, hogy náluk csökkent ez az érték, Lengyelország és Bulgária pedig hazánkhoz hasonlóan ugyancsak növelte a bérek elosztásának egyenlőtlenségét.
Az ILO a helyzet megoldását a kormányok hatékonyabb beavatkozásában, illetve az alkalmazottak nagyobb védelmében látja. A tanulmány szerint kimutatható, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb bérek közötti különbségre nagyon nagy hatással van a dolgozók kollektív munkaszerződése. Csak ott szűkül a bérolló, ahol nagymértékben védve vannak az alkalmazottak. Ausztriában majdnem 100 százalék azon cégek aránya, ahol van kollektív szerződés, Magyarországon viszont alig 15.
2008. 12. 12. (XII/50)
