hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Süketek párbeszéde
A szlovák–magyar konfliktus gyökerei

2008. 12. 03.
Az elmérgesedett magyar–szlovák viszonyért mindkét mostani kormány felelős, az unió csak két marakodó államot lát belőlünk. Az évszázados konfliktusnak a történelmi sérelmeknél irracionálisabb, lélektani gyökerei vannak – állítják lapunknak nyilatkozó szakértők. És aligha jelent orvosságot a problémára a két fél szélsőségeinek helyzetbe hozása.

„Kik voltak a Kárpát-medencében előbb: a szlovákok vagy a magyarok?” – máig
közkedveltek az efféle felvetések, de nem sok alapjuk van, már csak azért sem,
mert kevés biztosat tudunk a honfoglaláskori népekről. A szlovákok őshonosságára
szavazók úgy vélik, hogy a mai csehek és szlovákok a 9. századi Nagy Morva
Birodalomban élő szlávok egyenes leszármazottai; a szlovák nép magyaroktól
elszenvedett sérelmei így egészen Szvatopluk fejedelem idejére vezethetők
vissza. Mások ezt tagadják – a kezdeteket illetően a hivatalos szlovák és magyar
történetírás között máig nincs összhang. Egyetértés van viszont afelől, hogy a
10. századtól egészen a 18-19. századig a szlovák történelem csak a magyar
államiság keretein belül értelmezhető. A felvidéki olvasztótégelyben kialakult,
nyelvében, írásbeliségében egységesülő szlovákság megszületéséről csak a
reformáció óta, a 16-17. századtól beszélhetünk. Aztán a magyar reformkor, a
48-as szabadságharc, majd a kiegyezés során az önállósodó magyar nemzet a
korábban lojális magyarországi kisebbségeknek sajnos nem biztosította az őket is
megillető nemzetiségi jogokat. Ez komoly sérelmekhez, és az ismert 20. századi
világháborús következményekhez, Trianon igazságtalanságaihoz, többek között a
Felvidék (Szlovákia) oda-vissza csatolásához vezetett.

„A közös történelmi előzmények önmagukban még nem adnak elegendő magyarázatot
arra, hogy ilyen kiélezetté vált ma a szlovák–magyar viszony” – véli Ormos Mária
történész. A szlovák gazdaság ma növekedési pályán van, nem fenyegeti őket
senki. A magyar állam legfőképpen abban adós, hogy nem tudja a szélsőségeket
féken tartani. Szlovákiában rosszabb a helyzet, mivel ott kormányzati
tényezőként nyilvánul meg a nacionalista szélsőség.

A globalizáció ellenhatásaként sem lehet értelmezni az effajta nemzeti
törekvéseket. Ott van például másik szomszédunk, Szlovénia: minden okuk meglenne
a történelmük alapján, hogy frusztrált nacionalisták legyenek. Nekik tényleg
soha nem volt saját államuk, minden szomszédjukat gyűlölhetnék, Szlovénia ma
mégis virágzó miniállam, a béke szigete.

Az is igaz, hogy – Szlovéniával ellentétben – Szlovákiában még igen jelentős
számú magyar kisebbség él (a hivatalos szlovák adatok szerint ma 520 ezer, míg a
világháború után 1 millió magyar került a határon túlra). Ez a kisebbség főként
a szlovák–magyar határ menti sávban él, így állandó fóbiaveszélyt jelent
bármilyen önállósodási lehetősége, amivel a szlovák nacionalisták lépten-nyomon
riogatnak is. Romániában is nagy arányú a magyar kisebbség, de Romániával mégis
sikerült pragmatikus szomszédságpolitikát kialakítanunk, míg Szlovákiában nyoma
sincs hasonló hozzáállásnak.

„Kérdés, hogy a közös történelmi gyökerek között akarunk kutakodni, vagy abban,
hogy mit értelmez félre az egyik vagy a másik oldal – véli egy névtelenséget
kérő történész. – Született már néhány tisztességes, jó szándékú történelmi
munka, de semmit nem használnak, ha folyamatosan mindent félre akarunk érteni.
Innentől fogva nem az a baj, hogy a történelemben mi volt, hanem az, hogy mit
akarunk kiemelni és hozzávágni a másik fejéhez.”

A szakember szerint igazából az érdekes, hogy ennek az időről időre kiújuló
szlovák–magyar konfliktusnak milyen terei és okai vannak, és a történelem ebben
csak az egyik lehetséges terület, amit mindenki kedvére előrángat. Nálunk
Hegedűs Lóránték meggyaláznák a szlovák címert, míg persze odaát a másik oldal
is ugyanezt csinálja. Dunaszerdahelyen egy igazi futballbalhé volt,
Európa-szerte verik a szurkolókat, ennek lereagálása egy nagyon szerencsétlen
ügy volt a magyar diplomácia részéről. Tavaly ősz óta benne volt a szlovákiai
levegőben, hogy egy ilyen balhé bármikor bekövetkezhet, amit aztán mindkét
ország kedvére meglovagolhat, túldimenzionálhat. Sajnos a magyar média ehhez
sokkal inkább asszisztál, mint a szlovák, mert egyenesen uszító. „Brüsszelben
mindebből csak a két ország csetepatéját látják, ebbe mi is beszálltunk, sőt a
Fidesznek ennyi nem is elég. Itt vér kell a politikának és az újságíróknak is,
dúl a sérelmi politika, a nacionalista retorika terén szinte vetekedett
egymással kormány és ellenzék. Aggasztó, hogy Magyarországon máig nem vagyunk
hajlandók figyelembe venni a 20. század tanulságait. Unió ide vagy oda, könnyen
közel kerülhetünk egy lokális konfliktushoz. Nem tudom, járt-e mostanában
Szlovákiában, a kinti magyaroknak már elegük van belőlünk, a hisztérikus
hangulatkeltésből, ami az anyaországban az ő bőrükre zajlik” – figyelmeztet a
történész.



Szlovákiai radikalizmus



„Szlovákiában a hétköznapokban ez a gyűlölködés szerencsére még nem érzékelhető
olyan mértékben, ahogy ezt egyes politikusok felfújják. Persze minél jobban
sulykolják a köztudatba, annál jobban megmérgezik az emberek kapcsolatait –
vélekedett kérdésünkre Bastrnák Tibor, révkomáromi polgármester. – A szlovák
kormányfőnek komolyan vissza kellene fognia az SNS-t, és nemcsak annak médiabeli
kiszólásai miatt, hanem amiatt is, hogy ne nyújtsanak be a szlovák parlamentbe a
kisebbségek jogait semmibe vevő törvénytervezeteket.”

„Mostanában nem készültek kisebbségekkel kapcsolatos szlovák
közvélemény-kutatások. Néhány hetet várni kell, amíg lecsapódnak az események” –
tájékoztatott Öllős László szlovákiai politológus, a Fórum Kisebbségkutató
Intézet vezetője. A hétköznapokban egyelőre Öllős szerint sincsenek összetűzések,
ugyanakkor látható, hogy feltűntek olyan csoportok, melyek helyi szinten is
szítják a kedélyeket. A felmérések szerint a legerősebb magyarellenesség
Szlovákiában ott szokott lenni, ahol nincsenek is magyarok, tehát az északi
országrészekben. Öllős szerint a szlovák média jelentős része független,
korrekten lehet tájékozódni az ottani sajtóból. „Az ordító propagandaműsoroknak
például rögtön nekiestek a sajtóban, itt nincs monopolhelyzetben a kormányzati
propaganda” – teszi hozzá.

Kérdés, hogy akkor Szlovákiában miként emelkedhetett kormányszintre a populista
nacionalista retorika? Magyarországról nézve úgy tűnik, ott olyan erősek a
szélsőségek, hogy már a kormányban is benne vannak. Ez a jelenség nem köthető
szűken politikai érdekekhez, de a társadalom egészéhez sem – véli Öllős. Tavaly
ősszel például gőzerővel beindult a nacionalista politika, parlamenti határozat
született a Benes- dekrétumok sérthetetlenségéről, fasiszta személyiségeket
rehabilitáltak, de a szlovák közvélemény úgy nekiesett ezeknek a sorozatos
ügyeknek, hogy október közepén elkezdett zuhanni a Smer népszerűsége, mígnem
novemberben kénytelenek voltak átváltani szociális témákra.

Mindenesetre a jelenlegi szlovák politikai garnitúra esetében a nemzeti és a
szocialista jelzőt nyugodtan össze lehet kapcsolni. Ez egy olyan kormány, amely
Meciar és Slota pártjából, valamint Fico pártjából áll, amely új képződmény, a
volt posztkommunista pártot is magába szívta – fejtegeti a politológus.
Tudvalevő, hogy Csehszlovákiában nem volt reformkommunizmus, ez a társaság nem
ment végig semmilyen nyugatosodási folyamaton a 70-es, 80-as években. Az ő
gondolatviláguk részben a leninizmusból ered, részben a fasiszta szlovák
köztársaságból, illetve a 19. és 20. század átideologizált történelméből. Ez a
mentalitás a világot ellentétekben tudja csak felfogni, különböző csoportok
állandó harcaként. Mindezt most egy populista nacionalista egyveleggé gyúrják
össze, amit az aktualitásokhoz igazítanak. Népszerűségük másik oka, hogy
Magyarország szélsőségesei sajnos alájuk játszanak. Azért az érthető, ha
egyenruhában masírozó magyar szélsőséges csoportok Szlovákia területén sok-sok
szlovák zsebében kinyitják a bicskát – érzékelteti a politológus. A szlovákiai
neofasiszták egyébként hasonlóak a magyar szélsőségekhez, most például részt
vettek egy csehországi összetűzésben, amelyben központi szerepet is játszottak:
egy romanegyedet próbáltak lerohanni.

Abban minden szakértő egyetért, hogy a mostani egy teljesen groteszk helyzet,
hiszen mindkét ország tagja a NATO-nak és az EU-nak. Rablóbékékről,
nemzethatárok kiigazításáról szónokolni a mai uniós keretek között egyszerűen
nevetséges, bárhol teszik. De tény, hogy a régi előítéletek élesztgetésével a
lakosság egy része a mi régiónkban különösen jól mozgósítható. Feldolgozatlan,
zsigerileg továbbélő történelmi sérelmekről van szó, amelyek sajnos az állami
propagandán, az iskolák tananyagán keresztül folyamatosan tovább élő
előítélet-tömeget alkotnak. Öllős szerint tény, hogy pillanatnyilag nem áll jól
a magyarok szénája Szlovákiában, ahol most egy kemény kurzus zajlik, amelyik
nacionalista magyargyűlölő irányba tolja el a közvéleményt, ráadásul az ifjúság
körében a legnépszerűbb. Felnő tehát egy gyűlölködő nemzedék, akikkel nem lesz
egyszerű a közös Európát építeni.

Kukorelly Endre író a sérelmekről

Erős történelmi gyökerű, kölcsönös sérelmek vannak, amelyek belátható időn
belül nem megoldhatóak. Mindkét fél rendkívül frusztrált. A probléma egyik
gyökere, hogy a magyarok túlzottan vesztesek ebben a történetben, és itt a
hangsúly a túlzottan szón van.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!