hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Nincs kegyelem, nincs fogoly, nincs tanú
– mondja Peresztegi Béla egykori idegenlégiós

2008. 09. 24.
Az idegenlégió könyörtelenül kiképzett zsoldosokkal, a feladatot mindennél fontosabbnak tartó „gyilkológépekkel” máig Franciaország egyik közrettegésnek örvendő hivatalos alakulata. Peresztegi Béla hét évet töltött a földi poklokban, de még idejében kiszállt, hogy vissza tudjon illeszkedni a civil életbe. Majdnem sikerült is neki: jelenleg légzsákokat gyárt egy multinál, és négy gyermeket nevel.

Hivatásosként Magyarországon is a legjobbak között volt: terrorelhárító,
rohamrendőr. Miért érezte mégis úgy a rendszerváltáskor, hogy kívül tágasabb?


– Ezt az időszakot nagyon zavarosnak láttam, nem akartam – ha a parancs úgy
szól – fegyvertelen emberekre lőni. A bűnözők egyenesen az utca bohócainak
néztek bennünket, bár ez ma még inkább így van. Mindemellett egy magánéleti
trauma is arra indított, jobb, ha megyek. Leszereltem, és bejelentettem a
rendőrségen, hogy légiós leszek. Kinevettek, mondván, hogy kicsi vagyok és
alacsony, de akkor már ott lapult a zsebemben a vonatjegy. Másnap indultam
Párizsba. Egy hétig gyűjtőtáborban voltam, és amikor összejött a megfelelő
létszám, Marseille-be vittek, onnan pedig az Aubagne légiós kikép­ző­központba.
„Tetőtől talpig” orvosi vizsgálat következett, és minden szavunkat ellenőrizték.
Még Orosháza térképét is ismerték. Ott születtem.

Azonnal szembesült a légiósregények hangulatával?

– Aki megfelelt a kivizsgáláson, beléphetett a megtörés folyamatába, melyet
alantas, sziszifuszi munkákkal kezdtek. Az egy évig tartó alapkiképzést
agymosásnak hívtuk. Az utolsó kiképzési szakaszban a Pireneusokban voltunk egy
farmon, ahol szó szerint állati szintre süllyesztettek. Állandó volt a kínzás és
a verés, a kiképzők hangulata szerint. Egy lengyel srácot úgy megvertek, hogy
beszakadt az arca és megvakult. Az egyik társunk futás közben elesett, arccal a
pocsolyába. Nem lehetett megállni segíteni, jönnie kell, vagy ottmarad.
Infarktust kapott és belefúlt. Volt köztünk egy kétméteres kanadai favágó,
bivalyerős, hatalmas fenyőrönkökkel rohangált, amit más alig tudott
megmozdítani. Ha a kiképzők ráordítottak, félelmében elsírta magát. A francia
nyelvet is veréssel tanították. Hamar megértettünk hát mindent, de jól beszélni
csak két év után tudtam. Én jobban tűrtem másoknál a verést, mert előtte
tizenkilenc évig kungfuztam. Amúgy sportolás közben is vertük egymást, élesben
ment a küzdelem, a léleknek és a testnek is bírnia kellett. A légiós kiképzésen
nemcsak elszenvedni kellett megtanulni, hanem ölni is, mindegy, ki áll az útban:
anya, gyerek… A záróvizsgán kétszázhetven méteres egyenetlen terepen kellett
végigkúszni, közben síkban lőttek ránk. Nem lehetett hibázni. Többen ott haltak
meg.

Mindezek után milyen emberi értékek maradnak a légiósjelöltben?

– A kiadott parancs, a feladat érzés nélküli végrehajtása a legfőbb érték.
Nem vagy ember, hanem egy programozott végrehajtó, gyilkológép. Az emberi élet
ekkor már nem érték, sem a sajátod, sem a másoké. Csak eszköz.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!