„Nem az a probléma, hogy a gyermekek nem fújják fejből az alkotmányt, s
emellett az őket megillető jogokat sem ismerik. Sokkal nagyobb gond az, hogy egy
olyan világban nőnek fel, ahol a felnőttek nemhogy a gyermekek, hanem egymás
jogait sem tisztelik – még akkor sem, ha tételesen ismerik azokat. Így különösen
fontos, hogy a legkisebbeket is megillető, alapvető jogokra felhívjuk a
figyelmet” – mondta el érdeklődésünkre Kecskeméti Edit, az UNICEF magyarországi
bizottságának igazgatója. Szerinte a gyermekek jogairól szóló 1959-es
ENSZ-nyilatkozat, majd az 1989-es, hazánk által is ratifikált egyezmény
megalkotásának fő oka az volt, hogy a szülők igen gyakran tulajdonukként bánnak
a gyermekeikkel mondván: „Az én fiam, azt csinálok vele, amit akarok.” A
nevelésbe nem engednek beleszólást, miközben a gyereknevelési elveket ma
meglehetős tudatlanság és ösztönszerűség vezérli.
A magyar tanulóknak a felmérések szerint kevés fogalmuk van az őket megillető
jogokról, a jogállamiság vagy a többpárti demokrácia működéséről. Az igazgatónő
elismeri: sajnos a gyermekjogi propagandában közzétett jogokat hajlamosak az
emberek szélsőségesen és szó szerint értelmezni, holott igazából a méltányos
bánásmód erősítése a cél. A gyerekverés tilalmának lényege az erőszakmentes
hozzáállás lenne, nem pedig az, hogy a szülőt egy atyai pofonért lecsukhassák.
Másik alapelv, hogy mindig a gyermek legfőbb érdeke legyen a döntéshozatal
elsődleges szempontja. Arra a kérdésre, hogy az ENSZ gyermekjogi konvenciója
miként vélekedik az abortuszról, már a gyermekek élethez való joga kapcsán is,
Kecskeméti Edit úgy reagált: 160 ország nemzetközi egyezménye nem alkalmas arra,
hogy világnézeti vitákat eldöntsön, csak a közös pontokat rögzíti. Így gyermek
az a személy, aki a 18. évét még nem töltötte be, ám az élet kezdetéről az
egyezmény nem foglal állást. Számos ország a gyermeket a megfoganásától védi,
hazánk nem tartozik közéjük. A 45 cikkelyes ENSZ-okmány sok egyéb mellett azt
sem rögzíti, hogy egy gyermeknek joga lenne férfi apához és női anyához.