Fotó: Vörös Szilárd
„Péternek nagy tanulság volt, hogy 2000-ben az ügyvezetői alelnöki poszt után
csak »mezei« országgyűlési képviselő lett, mert erőteljesen részt vett a Németh
Miklós visszatérését ellenzők kampányában. A pártszékházban az első emeleti
vezetői szintről egy negyedik emeleti kis füstös irodába került. Bár előtte is
építkező típus volt, de azt követően tudatosan szervezte a hátországát, hogy ne
lehessen egyik napról a másikra még egyszer kihúzni a szőnyeget a lába alól” –
fogalmazott Kiss politikusi pályafutását évtizedes távlatból ismerő kollégája.
Praktikusan ez azt jelentette, hogy az MSZP egyik platformja, a Baloldali
Tömörülés lett a „hátországa”, mely a kitartó szervezőmunkának köszönhetően mára
a párt egyik legszervezettebb csoportjának számít. Igaz, ehhez az is kellett,
hogy a többi platform az elmúlt években elvesztette a befolyását, vagy éppen
(markáns) vezetője szorult háttérbe.
Pedig az állandó újrakezdés Kiss politikusi pályafutásának szerves része, az
elmúlt húsz évben legalább ötször kellett újragondolnia és újraértelmeznie
szerepét a baloldalon.
A Vas megyéből a Budapesti Műszaki Egyetemre felkerülő – tehát vidékiként
mindenképpen hátrányból induló – Kiss végigjárta a KISZ szamárlétráját, és mire
a felső szintre ért, addigra megszűnt a szervezet. Pont abban az időben, amikor
már a fiatalok között „vérciki” lett KISZ-esnek lenni, és aki tehette (és a
nyolcvanas évek végén ez szerencsére egyre könnyebb volt), nem is lépett be az
ifjú kommunisták soraiba. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején
szinte egy egész generáció az alternatív és liberális Fidesz mellett tette le a
voksát.
Nem csoda, hogy a KISZ felbomlott, a vezetői közül többen próbáltak különféle
baloldali szervezeteket létrehozni. Kiss Péter a Baloldali Ifjúsági Társulást
grundolta, míg Gyurcsány Ferenc az Új Nemzedék, és Bajnai Gordon a Demokratikus
Unió nevű szervezeteket. Az utóbbi kettő végül működésképtelen lett, pár hónap
után alapítóik üzleti karrierbe kezdtek – visszatérésük a politikai életbe jó
egy évtizeddel később következett be.
A KISZ-es múltat egyébként baloldali társaságban teljesen másként értékelik,
mint a (demokratikus) ellenzéki, vagy éppen a Fideszes körökben. Az ex-KISZ-es
emlékezet szerint például a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott (a KISZ által is
szervezett) Reformpárti Estéken már 87-ben a többpártrendszer lehetőségéről
vitatkoztak. A KISZ-ben akkor divatos kifejezés, a demokratikus szocializmus
alatt is a szociáldemokrata gondolat megjelenítését értették, és akkoriban –
több mai MSZP-s állítja – a szervezet valódi érdekképviseletként is működött az
egyetemeken és főiskolákon. Pozsgay Imre, Bihari Mihály és több MSZMP- és
KISZ-tag ott bábáskodott a felsőoktatási reform levezénylésénél, az MDF
létrejötténél, vagy éppen a szakkollégiumok (mely többek között bölcsője lett a
Fidesznek) létrehozásánál.
Tanulóidők
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2007. 10. 11. (XI/41)
