A mobiltelefon ma már pótolhatatlan kommunikációs eszköz. A készülékek
modernizációja folytán az eredeti, kizárólagos kapcsolatteremtési funkciót a
multimédiás szórakoztatás váltotta fel: csevegés, konferenciabeszélgetés, Java
játékok, csengőhangok letöltése, videotelefonálás, SMS- és MMS-küldés. A mobil
annyira az életünk és hétköznapjaink részévé válik, mint a cipőnk. Vannak, akik
nem is érzik magukat biztonságban, ha nincs velük a mobiljuk: mintha
kikapcsolták volna őket bolygónk életéből. Sokan a közértbe sem ugranak le a
szerkentyű nélkül.
Ez a „ragaszkodás” pozitív eredményeket hoz a mobilkereskedelmi és -szolgáltató
cégeknek, de a pszichológusoknak más a véleményük.
A vizsgálatok szerint nagyon sokszor a fiatalabb generáció és a szegényebb réteg
az, aki különösen hajlamos a mobilfüggőségre.
Az MTA Filozófiai Kutatóintézet felmérése arra mutatott rá, hogy azokban az
esetekben, ahol a telefonszenvedély kialakult, már kimutatható volt egy vonzódás
a játékautomaták felé, kóros televíziónézés, kortárscsoportokhoz való kötődés,
tanulási nehézség, kóros kapcsolati kötődések. Minden érintett esetében egyfajta
egyensúlykeresés állt a háttérben, aminek a mobilfüggőség csak az egyik
lehetséges tünete a sok közül.
Kérdőíves felmérések azt mutatják, hogy a havi 60-140 ezer forint közötti
összjövedelemmel rendelkező családok tinédzser gyermekei fordították a legtöbb
időt és összeget a telefonálásra és játékokra. 80 százalékban az ötezer forint
feletti összeget jelölték meg havi fix kiadásként, és napi minimum 30 percet
töltöttek el a telefonjukon folytatott beszélgetéssel, csevegéssel, illetve
játékkal. A havi 220 ezer forint feletti családi jövedelmek esetén a diákok
kevesebb, mint 1000-3000 Ft közötti összeget költöttek ilyen célokra.
A felnőtt korosztály esetében az alapfokú végzettséggel rendelkező ügyféltől az
egyetemi diplomával rendelkezőig minden csoport vizsgálatát egybevetve a
következő eredmény született: a felsőfokú végzettségű és a magyar társadalmi
viszonyok között magas fizetéssel rendelkező ügyfelek elsősorban csak
telefonálásra használták a készüléküket. Nem volt számukra lényeges a kamera és
a videólejátszás sem, a legalacsonyabb készülékárak után érdeklődtek.
Ezzel ellentétben a kevesebb jövedelemmel rendelkezők számára fontossá vált,
hogy minél többet tudjon a készülék, és a közép, olykor kimondottan magas
árkategóriájú készülékek megvásárlására adták a pénzüket, akár hitelfelvétel
árán is.
Támad az SMS
2007. 08. 24. (XI/34)
