A kispárnás lehetőségről bizonyára mindenki hallott már, hamar végiggondolta
előnyeit és hátrányait, úgyhogy e – mindenképpen említésre méltó, ám messzire
nem vezető – megoldáson hamar lépjünk is túl.
A bank nyújtotta szolgáltatások már sokkal inkább figyelemre méltóak, vegyük is
górcső alá, mi történik megtakarításainkkal, ha bankban kívánjuk elhelyezni. A
legegyszerűbb „befektetési” forma a bankbetét. Amikor a bankba tett pénzt
lekötjük, tulajdonképpen arról nyilatkozunk, hogy milyen hosszú ideig nem fogjuk
kivenni a pénzünket. Három sarkalatos kérdés merül fel a betétként elhelyezett
pénz kapcsán: Mekkora a betét összege? Mennyi időre szól a lekötés? Mekkora
kamatot várhatok? Ez utóbbit a lekötött összeg nagysága, valamint a futamidő
nagyban befolyásolja. A sávos vagy lépcsőzetes kamatozású bankbetét előnye, hogy
biztonságos, hiszen minden kockázatot a bank vállal, azaz ha csődbe jut is,
köteles a kamattal növelt betéti összeget kifizetni. E kockázat fejében azonban
jóval kevesebb hozamot ígér, mint például a tőkepiac fontos szereplői, a
befektetési alapok.
Leegyszerűsítve a befektetési alap jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg,
amelyet az alap kezelője a befektetők érdekeit szem előtt tartva kezel. Mielőtt
bárkiben is felmerül egy halvány bizonytalanság, hogy mi arra a garancia, hogy
valóban a befektetők érdekében jár el, egy kézenfekvő válasszal hamar
túlléphetünk e kérdésen: a befektető és az alapkezelő érdeke egy az egyben
megegyezik, hiszen a hozamon százalékos arányban osztoznak.
Ha megtakarításainkat befektetési alapoknál helyezzük el, azaz egy közös
vagyontömegbe fizetjük be, mi is az alap tulajdonosaivá válunk. Ez gyakorlatilag
az alap befektetési jegyeinek a megvásárlásával történik, melynek során egyben
megbízzuk az alapkezelőt, hogy pénzünket a kezelési szabályzatban foglalt
befektetési céloknak megfelelően kezelje: állampapírokba, kötvényekbe,
részvényekbe vagy ingatlanokba fektesse be. A bankbetéttel ellentétben ennél a
befektetési formánál ugyan kockázatot vállalunk (mivel a befektetések értéke
csökkenhet is), de az összegyűjtött vagyon mérete olyan vagyonmegosztást tesz
lehetővé, amely érdemben csökkenti a rizikót. A hozam pedig átlagon felüli,
hiszen már egészen kis pénz befektetésével eljuthatunk olyan piaci szegmensekhez
is, amelyek közvetlenül csak jóval nagyobb összegekkel érhetők el hatékonyan. A
befektetéseket szakemberek kezelik, akik naprakész információkkal rendelkeznek a
gazdaságot illetően, és – mivel azonosak az érdekeink – minden bizonnyal a
számunkra legmegfelelőbb megoldásokat keresik és találják meg. A stabil és
biztonságos működést szigorú jogszabályi háttér biztosítja. Megtakarításunk
akkor is pénzalapokba kerül, ha a bankban betétként helyezzük el, hiszen a bank
is ide fekteti be ügyfelei pénzét, átvállalva ugyan a kockázatot, de a hozam
java része is az övé.
A pénzalapoknál elhelyezett befektetésnél kockázatosabb, ha mi magunk
közvetlenül vásárolunk értékpapírt a tőzsdén, de ha valaki jól ismeri a pénzpiac
rejtelmeit, szép hozamokat is realizálhat megfelelő információk birtokában és jó
adag szerencsével. A tőzsde olyan szervezett és szigorúan szabályozott piacoknak
a gyűjtőfogalma, ahol jellemzően homogén, vagy pontos kategóriákba besorolható
termékekkel kereskednek. Homogénnek tekinthető minden olyan áru vagy értékpapír,
amely nagy számban van jelen a piacon, és egyes darabjai egymással
felcserélhetőek, azonosnak tekinthetők. Nálunk főként az értéktőzsde ismert,
ahol a részvényeken kívül számos értékpapírt jegyeznek, de ide sorolhatóak az
önálló deviza- és nemesfémtőzsdék is. Értékpapír lehet kötvény, kincstárjegy,
befektetési jegy, kárpótlási jegy (ami kimondottan magyar specialitás) és persze
a részvény. A működés lényege, hogy különböző cégek, főként nagyvállalatok a
nyilvánosság számára kötvényeket vagy részvényeket értékesítenek, és ezzel tőkét
szereznek, melynek fejében a vásárlók – akik ily módon tulajdonosokká válnak –
részesednek a nyereségből.
Érdemes néhány szót ejteni a biztosítókról is a megtakarítások kapcsán, hiszen
klasszikus megoldásaik (káresemény esetén átvállalják az anyagi veszteséget egy
rendszeresen fizetett díj ellenében) mellett számos befektetés jellegű
lehetőséget is kínálnak, azaz ha nem következik be a meghatározott biztosítási
esemény, a biztosított a hozamokkal együtt kapja vissza az addig befizetett
összegeket. E lehetőség továbbfejlesztett változata a néhány évtizede megjelent
úgynevezett unit-linked konstrukció, amelyben az említett befektetés jellegű
biztosításoktól eltérően az ügyfél szabad kezet kap – bizonyos korlátok közt –,
hogy a biztosító mibe is fektesse a pénzét. Márpedig nem is akármiből
választhat, hanem a biztosító által kijelölt 5-10-15-20 befektetési alap
valamelyikéből.
A rendszerváltással egy időben lett ismertté a magyar piacon egy más jellegű
megtakarítási forma, melynek alapja hasonló a befektetési alapoknál elhelyezett
befektetésekhez, annyi különbséggel, hogy a gazdálkodók különböző pénztárak,
amelyek szigorú szabályok szerint, előre meghirdetett befektetési politika
alapján gazdálkodnak. Közülük a legismertebbek a nyugdíjpénztárak, de léteznek
önsegélyező pénztárak is, valamint a napjainkban sokat emlegetett
egészségpénztár is egyre ismertebb lehetőségnek számít a magyar lakosság
körében. Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkenése, valamint az
úgynevezett „felosztó-kirovó” nyugdíjrendszer fiaskói tették szükségszerűvé azt,
hogy egyre nagyobb szerephez jusson az emberek egyéni takarékossága,
öngondoskodási hajlandósága. A nyugdíjpénztár lehetővé teszi, hogy az aktív
életszakaszban rendszeresen befizetett járulékok egyfajta befektetésként
működjenek, és a nyugdíjas kor elérésével az évtizedek során hozamokkal
gyarapodott számlaösszeg biztonságos és jól kalkulálható anyagi megélhetést
biztosítson minden ember számára.
A számos megoldás között mindannyian lehetőségeinkhez, kockázattűrésünk
mértékéhez, jövőbeni elképzeléseinkhez mérten különböző módon választhatunk. Egy
azonban biztos, a „nem tudhatjuk, mi a jó”, a „ki tudja, mi a biztonságos” vagy
a legyintéssel párosuló „mi lesz 20-30 év múlva
” szólamoknak egyre kevésbé
lehet helyük, ha nem állam bácsira bízzuk a jövőt – akinek mostanság bizony
meg-megroggyan a térde –, hanem kézbe vesszük pénzügyeinket, megfelelően
tájékozódunk, osztunk, szorzunk, és nem utolsósorban – megtakarítunk. (x)
2007. 07. 19. (XI/29)
