2006. augusztus 8., éjjel 11 óra, a Műszaki Egyetem alagsora. A mentőcsapat
földön fekvő emberekbe botlott. Pár másodperc múlva a füstpokol legbelső
bugyrában három fiatalemberre bukkantak, akiknek az életét már a mentőben sem
tudták visszahozni. Majd egy évvel a tragédia után vállalták a beszélgetést a
huszonnégy évesen elhunyt Reppman Károly szülei.
„Már a második kört tettük a tömlő mentén, miután rájöttünk, hogy
körbehaladunk. A kijárat sehol, a levegőnk meg elfogyott. Ahogy meghallottam a
mellettem lévő kollégám halálhörgésszerű levegővételét, rájöttem, hogy csapdába
kerültünk” – Kiss László tűzoltó ezredes, a mentés vezetője.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2007. 06. 22. (XI/25)
