hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Hosszú menetelés Európába
Elkezdődnek a török csatlakozási tárgyalások

Törökország számára kezdetét veszi a hosszú menetelés: az előkészületek, egyeztetések, a jogi és intézményi rendszerre vonatkozó harmonizációk után végre a jövő héten elkezdődnek a tárgyalások Brüsszel és Ankara között. A legoptimistább becslések szerint is legalább tíz év kell még ahhoz, hogy Törökország teljes jogú taggá váljon a számára rég óhajtott unióban.



Nacionalista tüntetők az örmény konferencia ellen Fotó: Reuters

Ott loboghat-e véglegesen a többi huszonöt ország lobogójához hasonlóan a félholdas török zászló a brüsszeli árbocokon? Erre a súlyos kérdésre adott válasz próbatétel lehet az utóbbi időben távolról sem egységes európai közvélemény számára. A politikai irányzatok és a szövetségi csoportok közötti törésvonal valahol a Törökország belépésével felvetődő kérdések körül helyezkedik el.(Törököt fogott az unió. Hetek, 2005. július 1.)

Nemcsak Törökország területi nagysága, 70 milliós lakossága vagy a vallási, kulturális mássága miatt van ez így. Természetesen ezek is szerepet játszottak a Törökország belépése körül kialakult csatározásokban, de a csatlakozás ügye egybeesett az unió belső intézményi válságával. Az unió jövőjével kapcsolatos véleménykülönbségek, az alkotmány kérdése, a költségvetés kérdése, a politikai centralizálás kérdése akaratlanul is összefonódott az újabb bővítési tervekkel, azaz Törökországgal. Így lett Törökország az a mumus bizonyos politikai irányzatok számára, amivel az európai közvéleményt riogatni lehetett. Sokan szívesen éltek is ezzel, sikeresen pánikot keltve a hazai közvéleményben. 

Pedig sokan tudták, sőt meglepődve vettek tudomást arról, hogy Ankara az elmúlt évek folyamán nagyon sokat tett a feltételül szabott kritériumok teljesítése területén. (lásd keretes írásunkat)

Ezeknek az ún. "koppenhágai kritériumoknak" a teljesítése nem mindig járt dicsérettel. Brüsszel újabb és újabb hiányosságokra hívta fel Ankara figyelmét, és az október 3-ai dátum közeledtével, amelyet az állam- és kormányfők tavaly decemberi brüsszeli csúcstalálkozóján jelöltek ki a tárgyalások kezdésére, egyre inkább feszültté vált a viszony. Az Ankara belépését ellenző országok, elsősorban Franciaország, Ausztria és Hollandia offenzívájának Ciprus volt a központi eleme. Törökország a vámuniós szerződésnek az unió új tagjaira való kiterjesztése ellenére sem volt hajlandó elismerni a Ciprusi Köztársaságot, és ezt egy külön deklarációval Brüsszel tudomására is hozta. Az ankarai kormány azzal is fenyegetőzött, hogy – Erdogan miniszterelnök szavaival – "ha Brüsszel menet közben megváltoztatja a játékszabályokat, akkor nekünk nincs keresnivalónk Európában".

Valóban Ciprus ügyét Ankara mindig külön kezelte, és a gond is ebből fakadt. Törökország szerint Ciprus nemzetközi, és nem regionális ügy, ezért a megoldás is elsősorban az ENSZ fennhatósága alatt kell hogy történjen. A harmincéves válság során legutóbbi fejlemény a Kofi Annan ENSZ-főtitkár nevével fémjelzett tavalyi béketerv volt, amely a ciprusi görögök vétóján bukott meg. A török álláspont szerint addig nem ismerik el Ciprust, amíg meg nem oldódik ez a kérdés. Ráadásul az unió soha nem kötötte ki, hogy a ciprusi megoldás a tagsági tárgyalások elkezdésének a kritériumát képezi. Ezt végül Brüsszel is elfogadta, tehát a jövő héten annak ellenére elkezdődnek a tárgyalások, hogy Ankara nem ismerte el Ciprust. Törökországnak azonban 2006 folyamán meg kell nyitnia a tengeri és légi kikötőit a ciprusi hajók és repülők előtt.

A brüsszeli követelések és az ankarai kormány megmerevedett álláspontja Törökországban sem maradt hatás nélkül. Az utóbbi időben határozottan nőtt az euroszkeptikusok aránya, akik ellenzik a tagságot, hivatkozva az elmúlt idők sérelmeire, amelyek szerintük az állam szuverenitását korlátozták. Megfigyelők szerint azonban nemcsak az arányuk nőtt, hanem a társadalomra gyakorolt hatásuk is.

A múlt héten például egy örmény konferenciára került sor az isztambuli egyetemen. A rendezvény célja a múlt század eleji események tudományos igény? elemzése lett volna. A találkozó azonban a nemzeti ellenzék erődemonstrációjává vált. A Brüsszel-ellenes csoportok szerint az örmények sérelmeivel foglalkozó konferenciát azért tartották itt és most, mert Brüsszel így parancsolta. Ez pedig, mondták az EU-ellenesek, nem más, mint a nemzeti szuverenitás korlátozása. Az euroszkeptikus csoportoknak sikerült is a megnyitó előtti napon egy bírósági döntéssel megakadályozni a konferenciát, holott a konferencia védnöke maga a külügyminiszter, Abdullah Gül volt. 

Végül is a kormány közbelépésével a következő napra egy másik egyetem átvette a konferencia rendezését, így formálisan a bíróság döntését is sikerült kijátszani. Egy újabb tiltásra napok kellettek volna. A konferencia három napja alatt az egész török közvélemény erre az eseményre figyelt. Az egyetem épülete előtt tüntetések zajlottak – pro és kontra.

A demonstrációk arra is rámutattak, hogy mostanra az unióbeli törökellenes mozgalmak megteremtették a törökországi ikertestvérüket: az EU-ellenes török mozgalmakat. Október 3-án megkezdődik a nagy menetelés, amely a tervek szerint tíz év múlva elvezethet Törökország csatlakozásáig – ha Brüsszel vagy éppen Ankara időközben nem gondolja meg magát.

A teljesített uniós feltételek

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetéssel vagy belépéssel tudja elérni.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!