Gyurcsány pártja dominálására törekszik. Orbán egy leader-típusú politikai vezető volt Fotó: MTI
Leadarek a politikában
Magyarországon negatív kicsengése van a vezér szónak. A vezér a 30-as évekre emlékeztet bennünket, azokra az időkre, amikor a diktátorok korát élte Európa. Magyarországon Gömbös Gyula nagy öntudattal nevezte magát vezérnek, s tudjuk, hogy halála után a politika még inkább jobbra tolódott. Nem azt mondom, hogy a vezértől egyenes út vezetett a "nemzetvezetőig", de azt igen, hogy vezérsége és vezérkedése nagyon sokakat – főként a korszak baloldali, liberális és mérsékelt konzervatív erőit – taszított és ellenállásra késztetett.
A harmincas évek vezérei azonban szerencsére nincsenek közöttünk – még szellemükben sem.
A mai nyugat-európai politikában viszont nagyon bevált szó a leader.
A leader valójában politikai vezető vagy vezér, mindenképpen olyan valaki, aki megfellebbezhetetlen tekintéllyel áll pártja élén. Ez a tekintély már nem abból fakad, hogy erőnek erejével valamilyen szélsőség irányába kívánja tolni az adott párt vagy kormány politikáját, sokkal inkább személyes kvalitásaiból. A leader attól tölti be ezt a szerepet, hogy valamit nagyon jól tud, sőt jobban, mint mások. Ez a valami lehet a politika iránti ösztönös, sőt – bizony – irracionális érzék; lehet kiváló verbális képesség; lehet taktikai és manőverezési képesség vagy egész egyszerűen színészi mágia. Horribile dictu: a leader bölcs, megfontolt, érett államférfiú is lehet. Egy bizonyos: képes arra, hogy valamilyen irányban elmozdítsa a politikai közéletet, új medret vájjon. Tekintélye abból fakad, hogy megváltoztatja a dolgok menetét. A legutóbbi időkig a magyar politikában igazából egy leader-típusú politikai vezető volt: Orbán Viktor. Gyurcsány Ferenccel vetélytársra akadhat, s ez alaposan átrajzolhatja a politikai palettát.
2004. 10. 15. (VIII/42)
