Magyar Tamás
Első hallásra talán csekélynek tűnik a 741 fős békefenntartói összlétszám, ám a Magyar Honvédség statisztikáinak tükrében már máshogy fest a kép: A honvédelmi tárca létszáma 45 ezer fő, ezen belül a Magyar Honvédségé 37 ezer 500. Ebben azonban benne foglaltatik a 12 ezer fős sorállomány, amely a törvény értelmében nem vezényelhető külföldre, akárcsak a polgári szolgálatosok. A "maradék" létszámból eleve kiesnek az angolul nem beszélők, valamint az egészségügyi, pszichológiai, fizikai problémákkal küszködők.
A szóban forgó közel 800 fő tehát a honvédség teljesítőképességének határát közelíti. "Ráadásul ezt a számot meg kell szorozni hárommal, hiszen a jelenleg külföldön tartózkodók által leváltott létszám a pihenőidejét tölti, a következő váltás pedig már a felkészülésben vesz részt" – mondja Isaszegi János dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Hadműveleti Központ parancsnoka.
A 20. század első magyar békemissziója Vietnámban zajlott: az amerikai–vietnámi háborút követően, 1975-től a Magyar Népköztársaság katonái, rendőrei és diplomatái is részt vettek a békefenntartásban, összesen mintegy 200 fővel. Ez a közreműködés azonban az akkori szocialista tömb felkérésére történt, jogi értelemben tehát eltér az azt követő szerepvállalásainktól.
A nemzetközi békefenntartás, illetve békekikényszerítés jogi alapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának erre vonatkozó határozata, és az érintett ország befogadó nyilatkozata képezi. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adott állam nem tekinti ellenségnek a nemzetközi békefenntartókat.
Magyar Tamás rendőrtörzsőrmester 1992-ben fél évet töltött Kambodzsában ENSZ-misszió keretében. Szihanuk kambodzsai király 1990-ben kért segítséget az ENSZ-től a demokratikus választások lebonyolításához. A segítség azért kellett, mert az 1975-től négy éven át hatalmon lévő, és a lakosság felét, három és fél millió embert kiirtó Pol Pot és társai, a vörös khmerek 1979 óta gerillaharcot folytattak a törvényes uralkodó ellen, és minden igyekezetükkel a választások meghiúsítására törekedtek.
Az ENSZ története során a legnagyobb létszámú, 26 ezer fős misszióval érkezett Kambodzsába. A 3600 fős nemzetközi fegyveres testületben 129 magyar rendőr vett részt, köztük a bűnügyi helyszínelő Magyar Tamás is. Társaitól eltérően – akik főként járőrözésben, a helyi rendőrök kiképzésében, a kampánygyűlések és a választások biztosításában vettek részt – Magyar Kambodzsában is többnyire bűnügyi helyszínelést végzett. "Mivel a vörös khmerek sem az ENSZ-alkalmazottakat, sem saját honfitársaikat nem kímélték, nagyon gyakran kellett gyilkosságok áldozataihoz kivonulnunk" – emlékszik vissza Magyar. Előfordult, hogy az ENSZ-erők jelenléte ellenére a vörös khmerek egy teljes falu lakosságát kiirtották, de nem járt jobban az a nyolc bolgár ENSZ-katona sem, akit egy étteremben lőttek agyon minden kérdés nélkül.
A magyar rendőrök feladatai közé tartozott a lakosság fegyvereinek begyűjtése is, ami nem volt egyszer? feladat: a másfél évtizede polgárháborúban álló országban minden emberre három fegyver jutott, ráadásul az ENSZ-rendőrök csak gumibottal és gázspray-vel "operálhattak" abból a megfontolásból, hogy a vörös khmerek a fegyveresekre lőnek.
A kambodzsai ENSZ-miszszióban – 117 ország katonái mellett – 21 állam vett részt rendőrei közreműködésével. Ebben a mezőnyben a magyar rendőrök munkáját a harmadik helyen értékelték. "Ez volt a Magyar Köztársaság eddigi legkomolyabb békemissziója, és a Kambodzsában nyújtott magyar teljesítmény alapozta meg a későbbi küldetésekbe történt meghívásokat is" – mondja Magyar Tamás.
Magyarország 1995 óta vesz részt a ciprusi fegyveres békefenntartó misszióban, jelenleg 116 fővel. "Járőröző katonáink azon őrködnek, hogy a görög-török fegyvermentes zónába egyik szemben álló fél se vonulhasson be katonai egységekkel" – tájékoztat Isaszegi tábornok. Szerencsére katonát nem vesztettünk Cipruson, azonban kisebb atrocitások, például kődobálás rendszeresen érik a békefenntartókat.
A grúziai békefenntartásban csak egy hét fős katonai megfigyelő csoporttal vesz részt Magyarország, mégis emlékezetes ez a misszió: 2001. október 9-én a Kodori-völgy felett járőröző ENSZ-helikoptert vállról indítható rakétával lelőtték. A kilenc halálos áldozat között volt Török László ezredes, posztumusz dandártábornok. Grúziában a nemzetközi katonai megfigyelők túszul ejtése is több esetben megtörtént. Ha szerencséjük volt, hetekkel később bántatlanul visszakerültek, persze nem ingyen: néhány ezer német márka, USA dollár vagy euro fejében. "Sajnos ezen a vidéken a túszszedés népszokás" – összegzi tapasztalatait Isaszegi.
A katonai megfigyelők elsősorban az adott térségre vonatkozó ENSZ-határozatok betartatását ellenőrzik: nem telepített-e engedély nélküli ellenőrző pontot bármelyik fél, nem mozdultak-e ki a laktanyáikból tiltott területre. Figyel és jelent: a katonai megfigyelő munkaköre tömörítve.
A békefenntartásban az egyik legnagyobb rizikófaktor, hogy hogyan fogadják az idegen katonaságot a helyi polgárok – mondja Rabi József százados, aki Oku-csaniban teljesített szolgálatot 1996-ban. Bár a százados és csapata szó szerint építeni érkezett a Balkánra, előfordult, hogy egységével beszorult az egymással a háborúzást éppen csak felfüggesztő szerb és bosnyák erők közé. "Egy szerb–bosnyák határnál vita alakult ki, lövöldöztek egymásra, voltak sebesültek is – emlékszik vissza Rabi. Fönnállt annak a kockázata, hogyha mi idegesek vagyunk, ránk is lőnek. Támogatást kértünk az amerikaiaktól, akik műholdas összeköttetéssel hívták az Apache-okat. Rövidesen megjelent három helikopter és a felderítőgépek, és ezzel nyomatékosították, hogy nem csak a mi műszaki csapatunk van jelen" – zárja le a szerencsésen végződött történetet Rabi százados.
Isaszegi János dandártábornok. A magyar katona sem rosszabb a nato-katonánál Fotó: S. L.
2003. 05. 16. (VII/20)
