Európában jó tíz éve kísérhetjük figyelemmel, hogy a valamikori vasfüggöny túloldalán fekvő "zárt" társadalmak hogyan kezdenek megnyílni, és próbálják alkalmazni a nyugati "nyitott" társadalmak modelljét. Ez pedig nem megy jelentős átmeneti nehézségek nélkül. Az egykori kommunista tervgazdálkodás demokratikus piacgazdasággá alakulásának folyamata során fellépő gazdasági és politikai problémák növekedési statisztikákban mérhetők. El kell ismerni, hogy a régió legtöbb reformországa, köztük Magyarország, a "mintaország", sokat teljesített a gazdaság és az állam átépítésében. Van azonban az átmenetnek egy további területe, ahol az elért eredmények meglehetősen szerények, ez pedig a fejekben és a szívekben végbemenő változás.
A számtalan példa közül csak egyet említsünk, amelyben a Malév, a magyar légitársaság játssza a főszerepet, kiváló példa. Az egész egy utas által elkövetett hibával kezdődik, akinek a Malév-pult előtt eltöltött, idegőrlően hosszú várakozás után sietős az útja, mert indulás előtt még dolgozni szeretne. Átadja a – valahol a közömbös és a mogorva között jellemezhető – hölgynek a több utazásra szóló jegytömbjét, az igazolványát és a hitelkártyáját, és azt mondja: "Van egy foglalásom." Abban a hiszemben teszi mindezt, hogy a telefonos foglaláskor bediktált jegyszám alapján meg fogják találni a foglalását, és gondolatai már egész máshol járnak. A hölgy azonban nem találja a foglalást, és rákérdez az úti célra, mire a gondolataiba belemerült ügyfél súlyos következményekkel járó hibát követ el. Megszokásból Berlin helyett Frankfurtot jelöli meg úti célként, ami meglehetősen nagy szamárság. A hölgy bejegyzi az új foglalást, és kiállít egy drága jegyet a business-classra.
Szerencsétlen körülmények sorozatára kerül ezután sor. Mindkét városból és mindkét városba szinte ugyanabban az időpontban közlekednek a járatok reggel és este. Az egymás mellett való elbeszélés klasszikus példája áll fenn: a korai járattal oda, másnap vissza – a hölgy Frankfurtra gondol, az ügyfél Berlinre. A be-csekkolásnál várni kell, gyorsan bedugják a beszállójegyet, az útlevél- és biztonsági ellenőrzésnél még várni kell, még gyorsan valamit elintéznek. A tévedés csak a beszállásnál tűnik fel. Még jó tíz perc van hátra a két gép indulásáig.
És most lecsap a "zárt" társadalom. A Malév információs- és transzferpultjánál nem akarnak segíteni: itt nincs jegyeladás, és az úr bizonyára nem tudja, hová akar repülni. "Miért nem repül Frankfurtból tovább Berlinbe?" – hangzik a javaslat. De Németországban sztrájkolnak a pilóták, könyörög a lesújtott utas, és a berlini megbeszélése kora délután van. Azt tanácsolják neki, hogy "saját felelősségre" menjen vissza a jegyeladáshoz, és cserélje be a hibás jegyet jóra. Azt viszont bizonyára tudja, hogy ezzel akár mindkét gépről lemaradhat, mert most lezárják a jegykezelést. Tehát vagy Frankfurtba, vagy sehová.
Magyarországon az ember gyakran él át ehhez hasonló eseteket. A fiatal piacgazdaságban – pláne egy olyan nagymértékben veszteséges állami vállalatnál, mint a Malév – még nem értették meg, hogy az ügyfelet akkor is barátságosan kell kezelni, ha éppenséggel buta hibát követett el. Senki sem vállalkozik arra, hogy egyáltalán megpróbálja megoldani a problémát. Mert a polgár a jogtalanság állapotába született bele, és a mindig valamilyen egyenruhában fellépő tekintélyes személyiségekkel, illetve ügynökeikkel csak arcátlan kérvényezőként áll szemben. Így egyik részről a szolgalelkűség, másik részről a visszaélés lett az emberek második természete. Ami mégis közös bennük, az a barátságtalanság, a mogorvaság és a felelősségvállalásra való képtelenség. Utasunk megérkezik Frankfurtba. Németországban, a "szolgáltatások pusztájában" mindenki barátságos – a sztrájk és a stressz ellenére. A vonat pontosan indul és kényelmes, a személyzet barátságos és segítőkész. Még épp időben odaér a berlini találkozóra. Azt mondják, Magyarország útban van Európa felé. A Malévval még hosszú lesz az út.
(A Frankfurter Allgemeine Zei-tung 2001. május 15-i számában megjelent írást Jobbágy Katalin fordította.)
2001. 05. 26. (V/21)
