A föderáció vezetése a kalmük vezető szavait a csecsen példát követő függetlenedési
törekvésként értelmezte. Moszkvában máris a kalmük elnöknek Oroszország egysége
elleni támadásáról beszélnek. Elsősorban az Állami Duma foglalkozott a kérdéssel.
Gennagyij Szeleznyovot, a Duma elnökét megbízták azzal, hogy kérje ki a főügyész
jogi álláspontját Iljumzsinov nyilatkozatával kapcsolatban. Nem ismeretes, hogy ezt
megtette-e Szeleznyov, azonban az újságírók előtt kifejtette, hogy jobb lenne, ha a
kalmük elnök egy moszkvai börtönben magyarázná meg szavait...
A vélemény aligha mondható diplomatikusnak. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt az
indulatot, tudnunk kell, hogy az Orosz Föderáció számos tagköztársaságában felerősödött
a kiválási hangulat az elmúlt időszakban. Csecsenföld példája azt mutatja, hogy a központ
mindent megtesz e folyamat semlegesítéséért. Miközben azonban az ország pénzügyi
tartalékainak nyolcvan százaléka Moszkvában összpontosul, a kormányzóságokban mind
több önállósággal akarják felhasználni adóikat és bevételeiket. Ma a városoknak,
járásoknak és a föderáció egyéb egységeinek vezetését választják, ezért
jobban függenek választóiktól, mint Moszkvától. A pénzt azonban a főváros nem
akarja megosztani. Ha Moszkva meg akarja akadályozni a régiók politikai önállósodási
törekvéseit, újból a hatalom központosítására van szüksége – és erre mind
gyakrabban céloznak a moszkvai politikusok. Szombatra Jelcin elnök összehívta az orosz
biztonsági tanácsot, ami azt jelzi, hogy az elnök – aki általában távol tartja magát
a politikai botrányoktól – ezúttal komolyan vette a kalmük vezető kijelentését.
1998. 11. 21. (II/47)
