hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A dicsőséges vörössipkások
Az 1848–49-es szabadságharc 9. honvédzászlóaljának története

2014. 03. 13.
„Az 1848. májusában toborzott 10 honvédzászlóaljból a 3. (Szegedről) és a 9. (Kassáról) a többi zászlóaljtól eltérőleg vörös sipkát kapott. Ez a két zászlóalj oly csodálatra méltó vitézséggel harcolt, hogy az egész szabadságharc alatt mint a legbátrabb zászlóaljakat emlegették és melléknevükön csak V.-nek hivták. Amint Klapka emlékirataiban feljegyezte, a két zászlóaljnak 5/6-a vérével pecsételte meg a vitézségét és elhullott a harcok alatt.” (Pallas Nagylexikon)

Kassán 1848. május 26-án szombaton, pontban három órakor vette kezdetét a 9. zászló­alj toborzása. Ünnepi alkalma volt ez a városnak: hölgyek, urak kiöltözve mentek a dóm előtt felállított toborzósátorhoz, hogy nézői legyenek a történelmi pillanatnak. A hangulatot csak fokozta a városban állomásozó 34. sorgyalogezred öttagú cigányzenekarának muzsikája. Miután a 18 fős toborzóbizottság elnöke, Salhauser Lipót báró megtekintette a jelentkezőt, átadta Weitzenbreyes János orvosnak. Elsőként Glevitzky Sándor adott kezet, akit 18 szépreményű ifjú követett, akik a szépszámú közönség tapsától kísérve, büszkén járták a táncot. Másnap, vasárnap lévén, csak a mise után következhetett a toborzás: estére további 137 fő jelentkezett. Az ifjakat az osztrák Neuhold katonaorvos vette „vizsgálat” alá, és bizony sokakat kiejtett – osztrák szemmel nem tűnt biztatónak, hogy önálló serege lehet a magyarnak. A toborzóbizottság azonban nem nyugodott, hatalmával élve visszavette az „alkalmatlanokat”, így napokon belül megindulhatott a kiképzés, amelynek irányítói az osztrák hadsereg nyugállományba vonult, magyar érzelmű tisztjei voltak.

A program igencsak sűrű volt. Hajnali 4-kor ébresztő, 4:30-kor kivonulás a gyakorlótérre, onnan 7:30-kor vissza, 8 órakor reggeli, 8:30-kor napi rapport, 10–11-ig elméleti oktatás, 11:30-kor pedig ebéd. Délután 4-ig pihenő volt, 4 és 7 óra között a másik napi gyakorlatra került sor, majd a 7 és 9 közötti kimenő után 9 órakor trombita hangja jelezte a takarodót.

A fegyveres kiképzésben nehézséget jelentett a puskák hiánya, így az ifjoncok botokkal próbálták a puskavívást, illetve cserélgették a kevés meglévő fegyvert. Az idő múlásával bebizonyosodott, hogy milyen hasznos volt a menetelés gyakorlása is. A „marschnak” három fokozatát különböztették meg: a közép 90–95, a gyors 105–108, míg a sebes 120 lépés volt percenként.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!