Mégis a szlovákok előtt járunk abban az értelemben, hogy nálunk már volt
„osztogatós korszak”, náluk pedig nem zárható ki, hogy a mostani, felhalmozást
követő időszakot követheti hasonló eljárás. Lehetséges, hogy idővel szociális
feszültségek keletkeznek, és mint tudjuk, a politikusok meglehetősen populisták
ahhoz, hogy feltegyék majd a kérdést: miért is ne osszuk ki a pénzt? Egy másik
nehézség, hogy az euróövezetbe való bejutás után nem lesz feltétlenül
felhajtóereje az ottani gazdaságnak, hasonlóan, mint Magyarországnak sem volt az
EU-csatlakozás után.
A monetáris politika feladását és önállóságának elvesztését követően az infláció
növekedésére számíthatunk Szlovákiában. A helyzetet nehezítheti, hogy ez a
probléma valamennyi európai gazdaságban gondot okoz. Igaza van Surányi György
korábbi jegybankelnöknek abban, hogy a mostani jelentős gazdasági növekedést
emelkedő infláció nélkül nehéz elképzelni, ennek leszorítása pedig a
növekedésben áldozatokat produkál majd a szlovák gazdaságban.
Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, volt jegybankelnök
Azoknak a táborát gyarapítom, akik szerint a szlovákok a maguk szempontjából
nagyon helyes politikát folytattak. A magam részéről irigylem azt a
teljesítményt, amellyel sikerült teljesíteniük az euró bevezetéséhez
nélkülözhetetlen maastrichti kritériumokat. Az eurózónába való belépés nem
gusztus kérdése, erre ugyanis kötelezettséget vállalt minden az Európai Unióba
belépő új ország. A tagoknak csupán abban van mozgásterük, hogy mikorra
időzítik a feltételek betöltését. A szlovákok, a szlovének, a ciprusiak vagy a
máltaiak a korai verziót választották, míg Magyarország, Lengyelország – a mai
állás szerint legalábbis – a sor végére kerül.
2008. 05. 16. (XII/20)
