Fotó: Somorjai László
Olyan fogyasztói életmód van kialakulóban, melyben az emberek hőn áhított
vágyaikat azonnal szeretnék kielégíteni, a cél érdekében hitelek garmadáját
gyűjtik be, s akár egy életen át törlesztenek. Persze nem mindenki luxuslakásra,
extra autóra vagy tengerparti nyaralásra hajt: olyan is akad, aki a puszta
megélhetésért küzdve adósodik el. „A legszegényebb réteg a leginkább
eladósodott, a szélesebb középréteg valamivel kevésbé, a gazdag réteg alig” –
állítja Felfalusi Péter, az Intrum Justitiának, az ország egyik legnagyobb
adósságbehajtó cégének az ügyvezető igazgatója. Minél idősebb egy személy, annál
fegyelmezettebb is, és annál kevésbé vesz fel hitelt, például ötvenéves kor
felett alig találni hitelfelvevőt.
„Sajnos az egész magyar társadalomnak fejletlen a pénzügyi kultúrája – az
eladósodás más-más okból ugyan, de szinte minden réteget fenyeget” – mondta el
érdeklődésünkre Máhr Zsuzsanna adósságkezelési tanácsadó. A szegénység is
sokakat rákényszerít, hogy beosztóbb életet éljenek, de van egy meghatározott
jövedelemszint, amiből már képtelenség kijönni. A bérből és fizetésből élők
többsége ugyan nem esik bele a szociális ellátás jövedelemkategóriáiba, de máról
holnapra él – mondhatni eszik és lakik. Ha jön egy váratlan kiadás vagy
krízishelyzet, akkor borul a költségvetése, és könnyen eladósodik. Bár Máhr
Zsuzsanna cégéhez a legproblémásabb ügyek kerülnek, az esetek 30-50 százalékáról
elmondható, hogy némi segítséggel van remény a talpra állásra. Az egyik
legnagyobb probléma, hogy az emberek többsége csak akkor szaladgál segítségért,
amikor már a kilakoltatás réme fenyegeti, miközben teljesen meggondolatlanul
veszi fel egyre-másra a szembe jövő hiteleket. „Van olyan ügyfelem is, akinek
két oldalt írtam tele a különféle hiteltartozásaival. Egy év alatt egyetlen
olyan család volt, amely az eladósodás kezdeti stádiumában fordult hozzánk és
nem többszörös BAR-listásként” – fejtegeti a szakember. Tapasztalatai szerint a
rászorulók többsége igényli a pénzkezeléssel kapcsolatos folyamatos tanácsadást,
ami megkönnyítheti a felszínen maradást, de a leghatékonyabb a minél fiatalabb
korban elkezdett pénzügyi nevelés.
Máhr Zsuzsanna úgy látja, hogy a karácsony a szegényebb rétegek esetében is a
kiköltekezés ideje, a bankok pedig szinte bármilyen áron, de növelni kívánják a
hitelkihelyezéseik számát. „Ráadásul évről évre egyre magasabbak az igények –
műszaki újdonságok, márkás ruhák dömpingje –, egyre élesebb a verseny, s ez
egyre nagyobb nyomást gyakorol az eladósodás által leginkább veszélyeztetett
gyermekes családokra is.” És az emberek bedőlnek a csábításnak, mondván: „majd
lesz valahogy, majd spórolunk”. Aztán dehogy spórolnak. Tipikus forgatókönyv,
hogy a felvett karácsonyi hitel miatt már januárban nem tudják kifizetni a
lakásrezsijüket, és a családi költségvetés dominóelv-szerűen omolhat össze. A
tanácsadó hozzáteszi: külföldön sem jobb a helyet, Angliában, Németországban,
Írországban is a szegények a legeladósodottabbak, aminek egyik fő okát a
reklámvezérelt fogyasztói magatartásban látja.
2007. 12. 14. (XI/50)
