1989. november 10., Berlin. A két városrészt elválasztó határ megnyitása után
tömegek indultak el keletről nyugatra
Fotó: Reuters
Nincs ezen mit csodálkozni: alig akad ünnepelnivaló – hűtik le a kedélyeket a
helyiek, akik mindezt arra vezetik vissza, hogy néhány esztendeje igencsak
kifulladt a német gazdaság. (Az egyik divatos berlini kabaré szereplői nem
véletlenül olvadoznak az örömtől: „stabilan állunk a lábunkon, se előre, se
hátra egy tapodtat se billenünk” – éneklik pikírt grimaszok kíséretében a
színpadon.)
Berlinben minden hatodik felnőtt munkanélküli, miközben a város hatvanmilliárd
eurós adósságteher alatt nyög, így fejleszteni, támogatni még a legéletképesebb,
legreménykeltőbb projekteket sem tudja. Sokak szerint most jött el a
megaberuházások (így a főváros gyakorlatilag teljes renoválása) korának böjtje.
Az olyan, hosszabb távon valóban hasznot hozó projektek, mint az új berlini
főpályaudvar, a következő néhány esztendőben ugyanis alaposan megterhelik az
államkasszát.
Korhatár
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »