Vasárnap este egy-másfél millió ember várta a Duna két partján az augusztus
20-ai ünnepségek legnagyobb látványosságát, a tűzijátékot. Este kilenckor
eldördültek az első petárdák – gyakorlatilag ugyanebben a percben csapott le az
óránkénti 120-130 kilométeres sebességgel tomboló vihar Budapestre. Az eredmény
jól ismert: hárman meghaltak, ketten eltűntek – egyiküket másnap holtan húzták
ki a Dunából – több százan pedig kisebb vagy nagyobb sérülésekkel a kórházban
fejezték be Szent István ünnepét.
A tragédiáért felelős személy(ek) felkutatása és ezzel párhuzamosan a felelősök
önmentegetése még aznap este elkezdődött. Demszky Gábor a tragédia utáni első
nyilatkozatában a tűzijátékot rendező Nexus Reklámügynökség felelősségét
boncolgatta. A főpolgármester vasárnap este azt az álláspontot képviselte,
miszerint a tragédia elkerülhető lett volna, ha a szervezők a „várható
időjárásra tekintettel” lemondták volna a látványosságot. A Nexus a kormányzati
vizsgálat lezárultáig nem kívánt a sajtónak nyilatkozni. Gyurcsány Ferenc –
szintén még aznap este – a kormányszóvivőn keresztül „azonnali, gyors és alapos”
vizsgálatot ígért az ügyben Szilvásy György kancelláriaminiszter vezetésével.
A katasztrófavédelem illetékese első nyilatkozatában – az igazsághoz nem
teljesen hűen – arról panaszkodott: őket senki nem tájékoztatta a készülő
orkánról. A rend egyébként éber őreinek az szolgáltatott alapot a kibúvóhoz,
hogy megbízatásuk alapján nekik csak biztosítási feladatuk volt, így a tűzijáték
elnapolásáról a BRFK szerint is a Nexusnak kellett volna döntenie. Nem éreztek
lelkiismeret-furdalást a történtek miatt az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ)
munkatársai sem: állításuk szerint másfél órával azelőtt, hogy leszakadt az ég,
közleményt adtak ki.
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »