„Nem szerettem volna hezitálni a legelején, azt gondoltam, tiszta vizet kell
önteni a pohárba, mégpedig gyors lépésekkel – mert ezek nem kényelmes lépések –
viszsza kell térni az egyensúlyhoz, akár annak az árán is, hogy az elején sokan
fogják azt érezni, hogy nem látják a végét” – mondta Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök a Magyar Rádiónak adott interjújában a megszorító
intézkedésekről.
A miniszterelnök valóban nem hezitált: kamatadó, cégtelefon-sáp, járulékemelés,
eva-szigorítás, házipénztáradó és szolidaritási adó. Ennyi dióhéjban. Bezzeg a
banklobbi ezúttal sem okozott csalódást: az eredeti törvényjavaslatban még 20
százalékos banki különadó szerepelt, a hét elején elfogadott törvényben azonban
már csak 5(!) százalékról szól a fáma.
Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos
Egyesületének elnöke szerint túlságosan féloldalas ez a program. „Amíg csak azt
tudjuk, hogy majd valamit csinálnak az oktatással és az egészségüggyel, nem
leszünk nyugodtak.” Hasonló véleményen van a Vállalkozók Országos Szövetsége is
(VOSZ). Dániel Ferenc főtitkár a Heteknek elmondta: az adóemelés nem volt
váratlan, a probléma ott van, hogy egyelőre csak a megszorító, bevételcentrikus
csomag látszik, a kiadási oldal szűkítése pedig várat magára.
Legalább látnánk, hogy hova folyik el ez a sok többletbevétel, ami miatt majd az
egész ország nyög – sóhajtanak az adófizetők. Mellesleg, a nagy elosztó
rendszerek reformjához is először pénzre van szükség, így amit viszonylag könnyű
beszedni, azt már kevésbé számon kérhető módon fogják elkölteni. Ráadásul a
kiadási oldal átszervezése, csökkentése mindig hosszabb távú feladat, mint az
adóterhek növelése.