Egy francia tűzoltó néz farkasszemet a lángokkal. Ég a Cote d\'Azur Fotó: Reuters
Az erdőtüzeknek három fajtája létezik: a felszíni tűz a leggyakoribb, amely az erdő aljnövényzetét égeti fel, lassan kúszik előre, és általában nem terjed magasabbra. A talajtüzet rendszerint villámlás okozza, és az erdő alsóbb rétegeit égeti fel. A lombtüzet a szél továbbítja, és gyorsan terjed egyik fáról a másikra. Az erdőtüzeket rendszerint vastag füstfelhő jelzi, ami kilométereken keresztül beteríti a környéket. Éppen ilyennel találkoztak azok, akik a hegyi autópályákon tartottak idén nyáron az olasz és a francia Riviéra felé, de szinte minden európai nyaralóhelyen jutott hasonló élmény a cseppet sem ezért érkező nyaralóknak. A tűzoltók szinte egész nyáron dolgoztak, de több országban bevetették a katonaságot is. Portugáliában például visszarendelték a békefenntartókat Boszniából és Kelet-Timorból a kiterjedt erdőtüzek oltásához.
Akármilyen meglepőnek tűnik, az erdőtüzeknek lehet haszna is, amennyiben a természet gondoskodik a kiváltó okról a természet igényeinek megfelelő gyakorisággal. A savas hamut ugyanis az eső belemossa a folyókba, ahol ásványi anyagok válnak ki belőle, ami táplálék-kiegészítőként szolgál a halak számára. A termékennyé vált földben pedig új magok és gumók kezdenek el tenyészni, sőt egyes fafajtáknak időről-időre egyenesen szüksége van hőre a fejlődéshez. A jelenleg pusztító erdőtüzek ezzel szemben nem a természet "igényét" veszik figyelembe, sokkal inkább különböző indíttatású emberek piromán hajlamára utalnak. Amerikában, ahol több nagy kiterjedés? nemzeti parkot fenyeget évről évre a tűz, a National Park Service felmérést készített a kiváltó okokról. A felmérés szerint az emberi gyújtogatás kétszer olyan gyakran okoz tüzet, mint a villámcsapás, és tízszer gyakrabban, mint a tábortűz vagy a figyelmetlen dohányosok. Mi több, a US Federal Emergency Agency azt állapította meg, hogy ötből négy tüzet emberek gyújtanak.
2003. 08. 15. (VII/33)
