Náciellenes tüntetés Düsseldorfban, a zsidók ellen elkövetett bombamerénylet helyszínén.
A többség hallgat Fotó: Reuters
A kánikulai hírapály időszakában "normális esetben" lasszóval vadásznak
izgalmas sztorikra a zsurnaliszták. Sajnos ez a nyár másmilyen: elég a húsvét hétfő
óta húzódó, Fülöp-szigeteki túszdrámára, a német turistákat szállító
Concorde katasztrófájára, avagy a szélsőjobbos terrorhullámra emlékeztetni. Ez utóbbi
súlyos károkat okoz Németország nemzetközi tekintélyének is.
A sablonos elemzések azt sugallják, hogy az EU legnépesebb államában az erőszakos
akciókra is hajlamos neonácik jobbára keletnémet, húsz év körüli, kopaszra-borostásra
nyírt fiatalok, akik idő előtt búcsút mondtak a szülői háznak és az iskolapadnak.
Nos, a fasisztoid demonstrációk gyászba öltözött legényei (és leányai) tényleg
nem háromszámjegy? IQ-jukról híresek. De azért az elgondolkodtató, hogy ha a munkanélküli,
kallódó fiatalok jelentik az extrém jobboldal bázisát, akkor miből telik nekik a csúcstechnológiát
felvonultató internetes uszításra, mobiltelefonos kommunikációra, hogy az országjáró
autós bajtársi találkozókat már ne is említsük
Tény, hogy a volt NDK tájain, ahol ötödannyi külföldi él, mint az ős-NSZK-ban,
sokkal gyakoribbak a kisebbségellenes atrocitások. Szász-Anhalt tartomány a fekete
bajnok, ott tízszer annyi szélsőjobboldali, erőszakos bűncselekményt regisztrálnak,
mint a konzervatív (jóléti) Bajorországban. A neonáci toplista második helyén Németország
leggyérebben lakott, Lengyelországgal szomszédos régiója, Mecklenburg–Elő-Pomeránia
található. A keleti-tengeri, festői lankák turizmusát is veszélyezteti már a 20 százalékos
munkanélküliséggel sem indokolható idegengyűlölet.
Jómagam augusztusban kicsit félve mentem (nem szőke) újságíróként Berlinből Lipcsébe.
Nos, ha láttam is a dinamikusan fejlődő szász tartományi fővárosban néhány fekete
bakancsos verőlegényt, az utcaképben a rendőri erődemonstráció volt a meghatározó.
Nem megnyugtató viszont, hogy a szélsőjobbos merényletek tekintetében a korábban
toleranciájáról híres, félmillió külföldinek otthont adó Berlin a bronzérmes.
A 60 ezresre becsült németországi szélsőjobboldali tábor "alig" 8-10 ezer tagját
tartja a hatóság erőszakra hajlamosnak, akik focimecscseket és más tömegrendezvényeket
kihasználva, de spontán is előszeretettel "Heil Hitler"-eznek, avagy "tanítanak
móresre" a német nyelvvel hadilábon álló "idegeneket", a városképet zavaró külföldieket,
rokkantakat, hajléktalanokat.
Raul Spiegel, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elöljárója számos neves
közéleti személyiséget tudott augusztusban megnyerni annak a humanizmust hirdető akciónak,
melynek keretében többek közt Gerhard Schröder szövetségi kancellár hitvese (aki újságíró)
és neves művészek veszik fel a harcot a szélsőjobbos terrorral. Már körvonalazódik
egy szeptember végi, antifasiszta berlini rendezvénynek a programja, melyre a "civil
kurázsi" szellemében a szövetségi kormány és a szakszervezetek toborozzák egybe
polgárok százezreit. A szélsőjobboldali Nationaldemokratische Partei Deutschlands
(NPD) betiltásának javaslata is napirenden van: kérdés, hogy a publicitás és a német
jogrend nem a "nemzeti demokraták" fekete bakancsos, illetve fehér galléros csapatának
legitimitását erősíti-e?
A keletnémet örökség