hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Clinton után Hillary: folytatódik az össztűz
Vádat emel-e a Kongresszus

1998. 09. 19.
Hillary és Bill Clinton. Jóban, rosszban?    Fotó: MTI

"Ha a politikai programok helyett a személyes viselkedés a döntő tényező,
akkor 1960-ban az embereknek Richard Nixont kellett volna megválasztaniuk John Kennedy
helyett." A Newsweek cím? hetilap szerint Bill Clinton egy szűkkör? kormányülésen
ezzel a történelmi példával magyarázta a Starr-jelentés nyilvánosságra hozatala után
kialakult helyzetet. Az elnök – talán jogosan – úgy érzi, hogy rájár a rúd:
Kennedynek minden kicsapongását elnézte a kor közvéleménye, míg Clintont nemcsak a
kíméletlen precizitással dolgozó Kenneth Starr, különleges felhatalmazású ügyész,
hanem a média is ízekre szedte az utóbbi hetekben.

Amióta Clinton elnök augusztusban bevallotta a közvélemény nyilvánossága előtt,
hogy félrevezette családját, munkatársait és végső soron az amerikai népet Monica
Lewinsky-vel folytatott viszonyát illetően, azóta az amerikai és nemzetközi közvéleményt
az orosz válság mellett az elnök további sorsa foglalkoztatja a legjobban. Az úgynevezett
Starr-jelentésben az ügyben vizsgálatot folytató független ügyész 11 rendbeli jogsértéssel
vádolja az amerikai elnököt. Az ügy nem szűkölködik új fordulatokban sem: Starr
ugyanis bejelentette, hogy mélyebbre kíván ásni a Clinton házaspár családi vállalkozásainak
hátterébe, és ezúttal Hillary-t tűzi a céltáblájára.



Starr tizenegy pontja



A független ügyész által négy év során összegyűjtött adatok alapján összeállított
ötszáz oldalas jelentésben szereplő vádpontok között szerepel hamis tanúzás,
hivatali hatalommal való visszaélés és az igazságszolgáltatás akadályozása. A
Starr-jelentés szerint a Paula Jones polgári per során például az elnök rávette
Lewinsky-t a viszonyuk eltitkolására, majd állást ajánlott fel neki, azt remélve,
hogy ennek fejében a volt fehér házi gyakornok nem fog terhelő tanúvallomást tenni
ellene. Clinton ezen kívül megpróbálta befolyásolni saját titkárnőjét, Betty
Curriet is a vallomástételében, valamint több fehér házi alkalmazottnak hazudott
bizonyos kérdésekben, tudva, hogy azok eskü alatt fogják idézni őt a bíróság előtt.


A jelentés a vád megfogalmazása mellett zavarba ejtő részletességgel és naturalitással
számol be az elnök és Lewinsky között folytatott légyottokról, s emiatt óriási
vihart kavart fel a nemzetközi médiában. A mexikói televízió például úgy
jellemezte, mint "gyalázatos részletekkel teleírt ötszáz oldal" és feltette a kérdést:
hova lett a föld legerősebb államának büszkesége és méltósága?

Clinton elnök ügyvédei szerint az ízléstelen részletek nem más célt szolgálnak,
mint hogy "megalázzák az elnököt, és távozásra kényszerítsék hivatalából".
Fehér házi tisztviselők szerint a "befeketítő kampány" eszközeit Starr ellen
kellene fordítani, hiszen – mint mondják – ezek nem tisztességesek. Az elnöki
hivatal cáfolata hangsúlyozza: az elnök már beismerte, hogy helytelen volt a
kapcsolata Lewinsky-vel, s ezért bocsánatot is kért. A dolgot tehát nevezhetjük bűnnek,
de nem nevezhetjük jogilag bűncselekménynek. "A jelentésben olyan sok, nem a tárgyhoz
tartozó és szükségtelen leírás van, hogy egyetlen következtetést lehet csak
levonni: azt, hogy elsődleges célja az elnöknek való kár okozása volt" – állítja
a Fehér Ház.

Az amerikai lakosok 72 százaléka szintén elítéli és szükségtelennek tartja a vizsgálóbíró
"alaposságát". Starr azonban azzal indokolta lépését, s ezt maguk a demokraták
is elfogadják, hogy a részletező leírás nem személyes kíváncsisága, hanem a
legkisebb munkahelyi szexuális zaklatást is rendkívül szigorúan sújtó amerikai
jogszabályok miatt volt szükséges. Az elnök kitérő vallomása is elkerülhetetlenné
tette a részletek feltárását, hogy ezáltal bizonyítható legyen a hamis eskü alatt
tett tanúvallomás ténye.

A dokumentum rámutat arra is, hogy mennyire felelőtlenül viselkedett Clinton nemcsak
magánélete során, hanem a hivatali teendői ellátása közben is: számos fontos
politikai döntést a Monicával töltött fehér házi pásztorórái alatt intézett el
telefonon. Starr jelentése az ügyész szóvivője szerint alapos és hihető információkkal
támasztja alá azt a tizenegy vádpontot, amely alapján a Kongresszus megindíthatja az
elnök ellen a peren kívüli bűnvádi eljárást.



Kétpárti front az elnök ellen



A Kongresszusra most nehéz feladat vár. Azok a demokrata törvényhozók, akik hetek óta
csendben az elnök lemondását sürgetik, a folyosói beszélgetések során a republikánus
képviselőtársaik személyében új szövetségeseket találtak. Más demokraták
viszont a Starr-jelentés elolvasása után David Kendallhoz, az elnök ügyvédjéhez
hasonlóan azt nyilatkozták, hogy nem tartják megalapozottnak a peren kívüli eljárás
megindítására felhozott indokokat. A coloradói David Skaggs emellett megjegyezte: "Ugyanakkor
biztos vagyok abban, hogy Clinton elnöki hatalma romokban áll". Nem egyértelmű, hogy
mi kedvezőbb a republikánusok számára: az, hogy távozásra szólítsák fel az elnököt
a republikánus többséggel rendelkező Kongresszusban a peren kívüli bűnvádi eljárás
(az úgynevezett impeachment) során, s így a meggyengült elnök helyett az energikus Al
Gore, jelenlegi alelnök irányítsa Amerikát, vagy maradjon a helyén Clinton erőtlen
elnökként, akivel gyenge pozíciója miatt sok törvényt (például az adók csökkentéséről)
jóvá lehetne hagyatni.

A republikánusok következő célja, hogy megkísérlik elérni az elnök augusztus 17-i
vallomásáról készült videófelvétel közzétételét, amelyen Starr kérdéseire
Clinton a vádesküdtszék tagjainak válaszolt, és állítólag meglehetősen súlyos
ellentmondásokba keveredett önmagával a sokáig elhallgatott viszony részleteit illetően.

A Kongresszus előtt másik alternatívaként Clinton elmarasztalása áll. Az elnök
nyilvános megrovása, melyet mindkét ház jelképes szavazással nyilvánítana ki, a törvényhozók
által kedvelt kényelmes kompromisszum lenne. A feddés erkölcsi jelzést adna arról,
hogy Clinton viselkedése helytelen és elfogadhatatlan volt, ugyanakkor mégsem kellene
eltávolítani a hivatalából.



Új célpont: a First Lady



A Starr-jelentés nyilvánosságra hozatala utáni közvélemény-kutatás eredménye
alapján az utca embere még mindig elégedett Clinton elnöki teljesítményével: az
augusztusi hatvanegynéhány százalékhoz képest nem sokkal kevesebben a megkérdezettek
59 százaléka nyilatkozott pozitívan az elnökről. A CNN felmérése szerint az
amerikaiak 36 százaléka tartaná helyesnek, ha Clinton most lemondana, és átadná a
hivatalt Albert Gore alelnöknek. 60 százalék szerint viszont csupán arra lenne szükség,
hogy a Kongresszus "megdorgálja". A Los Angeles Times olvasótábora, ahogy általában
a nyugati part, valamivel megértőbb Clinton magánéleti "kilengéseivel" szemben.
Csupán 18 százalékuk szerint kellene elmozdítani, illetve 34 százalék szerint érdemelné
meg a "kongresszusi fenyítést".

Az amerikaiakat az is foglalkoztatja, vajon milyen hatással lesz a novemberre esedékes
időközi képviselőválasztásra az elnök további sorsa. Kedden nyolc szövetségi államban
és a fővárosban előválasztást tartottak, amely során a választók arról döntöttek,
kik legyenek a két párt jelöltjei a novemberi választásokon. Az eredményeket illetően
egyes szakértők szerint a szexbotrány miatt a Demokrata Párt hívei között a vártnál
nagyobb fokú közömbösség, alacsonyabb szavazási hajlandóság lesz majd megfigyelhető.

A Clinton-botrány egyébként további fejleménnyel is szolgált. Amennyiben megindul az
elnök ellen az eljárás, valószínűleg nem marad magányos a vádlottak padján sem: a
jelek szerint felesége oda is követni fogja. Igaz, ezúttal kényszerből: Kenneth Starr
ugyanis elhatározta, hogy Hillary pénzügyi ügyleteinek is utánanéz, amelyek még
Clinton arkansasi kormányzósága idején okoztak botrányt. Az 1980-as években Hillary
a Rose nev? ügyvédi iroda alkalmazottjaként kétes ingatlanügyletekbe bonyolódott.
Clinton korábbi tanácsadója és bizalmasa, Dick Morris – akinek időközben saját
szexbotrányai miatt kellett lemondania – úgy véli, Clinton inkább lemond elnöki
tisztjéről, csak hogy megmentse Hillary-t a börtönbüntetéstől.


A Clinton-botrányok kronológiája



Bill Clinton káprázatos politikai karrierjét a kezdetektől fogva végigkísérik a sok
szálon futó jogi, erkölcsi és pénzügyi botrányok. Az 52 éves William Jefferson
Clinton mögött hosszú út áll az amerikai társadalom perifériájáról a beatzenén,
a kábítószerélvezeten, a Yale jogi karán keresztül a Fehér Ház bársonyos székéig.
A művelt, jó szónoki képességekkel rendelkező politikus karrierje 1974-ben indult
Arkansas államból, ahol 1977 és 1979 között főügyészként, 1979-től 1993-ig pedig
kormányzóként tevékenykedett. Az Egyesült Államok elnökévé először 1992
decemberében, majd 1996-ban választották meg.

A Clinton botrányok alapvetően két típusúra oszthatók: pénzügyiekre és magánéletiekre,
ám egyvalami mégis öszszekapcsolja őket, ez pedig a szavahihetőség, vagy inkább
annak hiánya. A Clinton-botrányok főbb eseményeinek kronológiája a Starr-jelentés
alapján:

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!