Máté és Vivien 30 évesek, két hároméves ikergyerekük van, egy vidéki nagyvárosban élnek. Máté egy multinacionális vállalatnál saleses. Vivien még várandósan elindított egy webáruházat, amit azóta is sikeresen üzemeltet, Facebook-oldalukon már több, mint 9000 lájkolójuk van, és rengeteg a törzsvásárlójuk. Nemcsak a családi vállalkozásban van meghatározó szerepe a modern technológiának, hanem a családi életükben is. Az ikrek a vártnál korábban jöttek világra, így a kórháztól kapott két légzésfigyelő, digitális mérleg valamelyest megkönnyítette a kezdeti nehézségeket. Ha Máté üzleti útra megy, a család Skype-on, Viberen kommunikál, de bevonták a másik településen élő nagyszülőket is az ingyenes képmegosztások és hívások virtuális világába. Gyermeknevelési kérdéseiket hasonlóan fiatal szülőkből verbuválódott Facebook-csoportban vitatják meg, ahol a kinőtt ruhákat, használati tárgyakat is csereberélik. Természetesen használják az Instagramot és Pinterestet is; külföldi, egykori erasmusos csoporttársaikkal pedig leginkább Skype-on, Twitteren tartják a kapcsolatot. A Bogyó és Babócát a YouTube-on nézik, és sok mondókát, gyerekdalt is onnan tanulnak a gyerekekkel. Vivien zenerajongó lévén gyakran használja a Spotify-t is, és főzni is egy online kurzuson tanult meg. Máté rendszeresen fut, kilométereit szintén egy népszerű applikációban vezeti.
A digitális bennszülöttek szülei
Korunk fiatal anyukái és apukái nem mások, mint a „digitális bennszülötteknek” is elnevezett Z generációsok szülei. Már kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, magabiztosan kezelik azokat, sőt használatuk mindennapi szükségletük lett. E generáció nagy része igyekszik elkerülni az elődeikre jellemző helikopterszülőséget, viszont sokan közülük drónszülőkké válnak. De kik is a helikopterszülők? Ahogyan Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvében írja: „A helikopterszülők hajlamosak túl magas mércét állítani, magánórák és programok tömkelegébe hajszolva a gyermeküket (…) A helikopterszülők által »kitermelt« bumeránggyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást, önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket.” A tinédzser és fiatal felnőtt gyermekeik minden fontos döntésébe beleszóló szülők egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagynak: a folyamatos nyomon követéssel megfosztják a fiatalokat mindattól a tapasztalattól, amire elengedhetetlenül szükségük lenne ahhoz, hogy megállhassanak a saját lábukon – néha akár saját kudarcaik árán is. Egyes kutatások szerint a gyermekeik „feje felett repkedő szülők” olyan országokban élnek nagyobb számban, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság, ezeken a helyeken ugyanis fontosabb szerepe van a kemény munkának, az iskolázottságnak a mindennapi érvényesülésben.
2016. 03. 18. (XX/11)
