Kialakulását tekintve azzal, hogy az emberek kinyújtották egymás felé a kezüket, azt jelezték: nincs náluk fegyver, baráti, békés szándékkal közelednek. Erre utal az „itt a kezem, nem disznóláb” szólásunk is, amely a régen használatos, ilyen alakú pisztoly övben tartását jelenti.
Ma már sokan fölöslegesnek tartják a kézfogást, mások szerint viszont a hasonló gesztusok nélkülözhetetlenek a civilizált kapcsolattartáshoz. Tény, hogy máig szinte egyedüli bevett nonverbális köszönési formaként él közöttünk, ezért álljon itt néhány kőbe ugyan nem vésett, de mégis olyan szabály, amelyek betartása által mindenki finomíthat jólneveltségén. A Business and Cafe blog szerint három jól elkülönülő csoportba sorolhatjuk a szabályokat:
Az első csoport címe legyen tehát: nő a férfinak. A férfi köszön előre a hölgyeknek, a férfi mutatkozik be először, a férfit mutatjuk be nőismerősünknek, de a kézfogásnál már a férfinak illik megvárnia a kéznyújtást. Ha a hölgy nem kezdeményezi, akkor vagy nincs tisztában a feladatával, vagy nem nyertük el a tetszését.
2014. 11. 07. (XVIII/45)
