David Ferrer Budapestre utazása előtt két nappal megsérült, és mi – úgy gondolom – egy picit jobban jártunk, mert az ő gépies teniszét azé a Gaël Monfilsé váltotta fel, aki híres bohóca sportágának. Ő csatlakozott a már két meglévő showman – Jo-Wilfried Tsonga és Márkosz Pagdatísz – mellé harmadikként, akinek egyértelműen fontosabb a közönség tapsorkánja, mint egy mérkőzés behúzása.
A kétszeres páros Grand Slam-győztes, Taróczy Balázs technikai virtuozitását a korosabb teniszrajongók a Davis-kupák mérkőzésein még láthatták és élvezhették, most a kitűnő kapcsolatainak és szervezőkészségének gyümölcseiben gyönyörködhetünk. Tekintve, hogy nincs számottevő top százas teniszcsapatunk, ez egyúttal ellehetetleníti, hogy rangos ATP-tornát rendezhessünk. Így hazánk teniszélményét évek óta a Tennis Classics biztosítja. Egyébként legjobb férfiteniszezőnk, a huszonegy éves Fucsovics Marci 2013-ban 265 (!) helyet javítva már a 180. az aktuális világranglistán.
A felvezető találkozót két korábbi világranglista-vezetőre osztotta ki a versenyigazgató. Az ötgyermekes, negyvenkilenc éves Mats Wilander nemcsak hét GS-diadaláról ismert, hanem tán még jobban arról, hogy ő adja a szakmai keretét a négy nagy Grand Slam-torna közvetítésének. Ellenfele az a 41 éves Patrick Rafter volt, aki nemcsak fizikumáról, kétszeres US Open-bajnok mivoltáról volt híres, hanem egyben a legsportszerűbb teniszversenyző. Méltó emléke ennek a 2001-es wimbledoni döntő, amit a horvát Ivaniseviccsel vívott, és nem ő győzött. Azonban itt és most ő volt a fiatalabb és a jobb, 9:6-ra verte a sikeres televíziós kommentátort.
2013. 12. 06. (XVII/49)
