hetilap

Én azt gondoltam, hogy „jó borhoz nem kell cégér”. Vagy mégis?

– Ez a mondás akkor volt igaz, amikor még kisebb közösségekben élték az emberek a mindennapjaikat, illetve a választási lehetőségek is szűkebbek voltak, és bárki személyesen, erőfeszítés nélkül meggyőződhetett egy-egy termék, szolgáltatás minőségéről. Manapság, amikor számos lehetőség közül választhatunk, és a szempontjaink is összetettebbé váltak, szükségessé vált valamiféle „cégér” használata. A munkaerő-piaci körülményekre lefordítva ez azt jelenti, hogy erős versenyben kell mindenkinek helytállnia, és a munkáltatói/megrendelői oldal igényei is összetettebbé váltak. Emellett a karri­erívek is változtak. Míg régebben a „nyugdíjas állások” voltak a jellemzőek, ma a legtöbben öt-hét évente váltanak munkahelyet, de akár szakmát is. Ez összességében azt jelenti, hogy nehezebb kitűnni a sok azonos végzettséggel rendelkező munkavállaló közül. Manapság hiába kiváló szakember valaki, hiába nyújt magas színvonalú szolgáltatást, ha senki nem tud róla, akkor nem boldogul. Mindenkinek a saját érdeke, hogy a piacon értékesítendő tudásáról mások is tudomást szerezzenek.

Ahogy készültem az interjúra, kérdezgettem az ismerőseimet, hogy mit mond nekik a „személyes márka” kifejezés, de sajnos eléggé ismeretlen volt számukra a fogalom. Így kénytelen vagyok rákérdezni: mi is az a személyes márka?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek