Az energiaital elnevezés a 20. század elején jelent meg először, amikor a japán Taisho Pharmaceuticals cég termékét, a Lipovitan-D-t piacra dobták. Ez a folyadék többféle B-vitamint, niacint és taurint tartalmazott, amelyek elegye a koncentrációt segítette. Nem kötötték orvosi felügyelethez, de csak gyógyszertárban lehetett kapni, és kizárólag barna gyógyszeres üvegben árusíthatták. Az ital mindezek ellenére hamarosan egész Ázsiát meghódította.
A mai energiaitalok alapötlete a Red Bull-alapító Dietrich Mateschitz nevéhez fűződik. Ő a Krating Daeng nevű thai italt - cukor és koffein hozzáadásával - fejlesztette tovább. A „Vörös Bika" hamarosan meghódította Európát és Amerikát.
Azonban a népszerűségi trendek sokakat nem győztek meg. Több országban a hatóságok az energiaitalok normál italként történő forgalmazását és értékesítését tiltják, Kanadában pedig korlátozzák azok koffeintartalmát. Nem alaptalanul! Ezen italok koffeintartalma ugyanis négyszerese vagy akár hétszerese is lehet egy csésze erős kávénak. Még nagyobb probléma, hogy az összetevők - ginzeng, karnitin, Gingko Biloba, B-vitaminok, guarana, színezékek, antioxidánsok, mesterséges édesítők, savasságot szabályzók, habzásgátlók, aromák, vitaminok, ásványi anyagok, sók és szén-dioxid - kölcsönhatásba léphetnek a koffeinnel. Az így kialakult stimuláló szerek számos egészségügyi problémát okozhatnak. Nagy mennyiségben történő fogyasztásuk erős hányingerrel, hányással, remegéssel, mellkasi fájdalommal, felgyorsult pulzussal, nyugtalansággal, álmatlansággal, esetenként pedig pánikrohamokkal vagy agresszivitással jár együtt. Már egyetlen doboz energiaital is növeli a vér alvadékonyságát és a vérrögök kialakulásának veszélyét. A szénsav feszítő hatása pedig a refluxbetegség kialakulását segítheti elő, a fokozott savterhelés és a záróizmok feszítése révén.
2012. 04. 06. (XVI/14)
