Az 1920-as években a rádió elterjedésével párhuzamosan a gramofonok iránti kereslet egyre csökkent. A wuppertali Barmer Teppichfabrik Vorwerk & Co. a szőnyegek mellett gramofonmotort is gyártott, de a szerkezet hamarosan eladhatatlanná vált. Engelbert Gorissen, a gyár főmérnöke mentő ötlettel állt elő: a fújómotort megfordította és szívómotorrá alakította, majd seprűnyéllel és vászonzsákkal látta el.
Így született meg az első Kobold porszívó, amely kis méretei ellenére kiváló paraméterekkel rendelkezett, és forradalmian újnak számított a kor méteres nagyságú porszívóihoz képest. Míg a Koboldot egy háziasszony is könnyen kézbe vehette, a kor elterjedt porszívóit két embernek kellett cipelnie, és lovaskocsi kellett a szállításához.
Talán ebből fakadt az, hogy a vásárlók bizalmatlanul fogadták a méretei miatt jelentéktelennek tűnő szerkezetet. Az alapító unokája, Werner Mittelsten Scheid azonban újabb ötlettel állt elő: a készüléket nem a boltokban, hanem a vásárlók otthonában kell bemutatni. Az ötlet olyannyira bevált, hogy a cég nyolcvan év óta közvetlenül értékesíti a Koboldot, a vásárlók visszajelzései alapján pedig folyamatosan fejleszti a készüléket.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »