A legfrissebb kimutatások szerint a nyugati fiatalok egyre több orosz irodalmat olvasnak, maguk az oroszok pedig a világon a legolvasottabbak. Ahogy egyszer Jancsó Miklós fogalmazott, a hosszú téli estéken nemigen marad más hátra az oroszok számára, mint olvasni - és remekműveket írni. Az orosz irodalom nagyságát, mélységét és jelentőségét nehéz lenne eltúlozni. Mások mellett Puskin, Gogol, Lermontov, Csehov és Turgenyev az emberi lélek mélyrétegeit kutatta, és megteremtette a „felesleges ember" típusát, akinek sorsa, gondolkodásmódja ma is meglepően modernnek és aktuálisnak hat.
A felesleges ember a 19. századi orosz irodalom egyik alaptípusa. Olyan karakterek tartoznak ide, akik általában tehetséges, művelt, nemesi származású emberek, de nem találják helyüket az életben. Sok mindennel próbálkoznak, hogy unalmukat elűzzék, de nem jutnak semmire, emiatt cselekvésképtelen, kiábrándult, kallódó emberek lesznek.
Az egyik leghíresebb felesleges ember Jevgenyij Anyegin, Puskin verses regényének címszereplője. Anyegin nemesi családból származik, és jó nevelést kap ahhoz, hogy a társasági életben feltalálja magát. Szentpétervárott él, bálokba, színházba jár, amit azonban hamar megun. „Nem: már kihűlt s pihenni vágyik, / megunta a világ zaját, / a nők sem bűvölték sokáig, / udvarlásban már célt se lát; / Fárasztja hűtlenség, csalárdság, / untatja már barát, barátság" (Áprily Lajos fordítása). Aztán Anyegin egy vidéki birtokot örököl, ezért odaköltözik. Barátságot köt egy Lenszkij nevű költővel, aki a Larin család lányába, Olgába szerelmes.
2011. 01. 21. (XV/3)
