Kőbányán, a Törekvés SE Bihari úti sporttelepének tornacsarnokában
gyakorlatilag nincs holtidő, szinte megállás nélkül követik egymást a
legkülönbözőbb sportágak edzései. A Paralimpiai Sportközpont gyakran több
együttesnek is helyet biztosít a mozgásra. Kedden délutánonként először vívókkal
telik meg a terem, a vezényszavaktól és a kardok csörrenésétől zajos csarnok
előterében azonban már négy óra körül gyülekeznek a Halassy Olivér Sport Club
ülőröplabda-szakosztályának játékosai. Az edzésre több olyan játékos is érkezik,
aki 1970-ben még alapító tagja volt az egyesületnek.
Ez már a harmadik helyszín, ahol a jelenleg tizennégy igazolt játékossal
rendelkező csapat rendszeresen összejár. A csarnok egyik végében a kifejezetten
számukra kialakított pálya várja őket. A szertárból nyolc-tíz labda kerül elő.
Amíg néhányan felszerelik a hálót, a többiek labdás bemelegítést tartanak. A fal
melletti székeken néhány magasított cipőt, mankót, lecsatolt lábat látni.
Kerekes székkel csupán egy játékos érkezett.
A kezdetekről leginkább a Heine–Medin-kórban, vagyis gyermekparalízisben
megbénult tagok beszélnek. Közülük többen már a Mexikói úton, a
mozgássérültotthonban megszerették a kapura játszható, kézifoci nevű játékot,
később ezt váltotta fel az ülőröplabda, melynek szabályait a hetvenes évek
elején a svédektől tanulták. A Heine–Medin-kór elsősorban az ötvenes években
szedte áldozatait, a részleges bénulás főleg az alsó végtagokra hatott ki. Az
utolsó járványra 1964-ben került sor, a Sabin-csepp feltalálásával azonban az
orvostudomány véglegesen legyőzte a betegséget. Az így lebénult ülőröplabdások
sokkal hajlékonyabbak társaiknál, szavaik szerint azért, mert rendkívül laza
csípőízületüknek köszönhetően bármelyik irányban könnyen elérik a labdát.
Az egyesület megalakulásakor még számtalan sport közül lehetett választani. Volt
úszás, vívás, pingpong, atlétika, sakk, sőt íjászat is. Sokan csak akkor
csatlakoztak az ülőröplabdához, amikor már nem tudtak teljesíteni választott
sportágukban. Jelenleg a gárda a nyolctagú magyar bajnokság alsó felében
tanyázik, sajnos egyre jobban kezd kiöregedni a csapat. Van ugyan köztük
huszonöt éves is, ám többségük negyven körüli, sőt néhányan már túl vannak a
hatvanon.
2006. 11. 17. (X/46)
