Szerdán született megállapodás arról, hogy Berlin 28 millió eurós kártérítést fizet az áldozatok hozzátartozóinak, ezen kívül - ötven év alatt most először - a német állam a német állam elismeri „felelősségét” a 11 izraeli halálához vezető túszdrámával kapcsolatosan.

Frank-Walter Steinmeier német elnök vasárnap elismerte, "szégyenletes", hogy ilyen hosszú időbe telt, mire Berlin megegyezett az áldozatok családjával.

"Túl sokáig nem voltunk hajlandóak tudomásul venni a gyászolók fájdalmát" - jelentette ki Steinmeier az izraeli államfőnek, Jichák Herzognak adott állami banketten.

"Túl sokáig nem akartuk elfogadni, hogy mi is viseljük a felelősséget. Nekünk kellett volna biztosítani az izraeli sportolók biztonságát"

- tette hozzá.

A fuerstenfeldbrucki légitámaszponton tartott hétfői ceremónia előtt, Felix Klein, az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős német tisztviselő azt mondta, hogy „itt az ideje a bocsánatkérésnek”.

Kilenc izraeli sportolót lemészárolnak, de "a játékoknak folytatódni kell"

1972 szeptemben 5-én, pontosan ötven évvel ezelőtt a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet fegyveresei beszöktek a müncheni olimpiai faluba, ahol az izraeli sportolók szállásán két versenyzőt megöltek, kilencet pedig túszul ejtettek.

Hajnali fél ötkor nyolc ember mászott át a kerítésen, akikről az őrök azt hitték, hogy hazatérő atléták. A palesztin terroristák betörtek az izraeli küldöttség szálláshelyére. A felriadó Yossef Gutfreund birkózóbíró riasztotta társait, így többeknek sikerült elmenekülniük. A támadók két emberrel végeztek, majd kilenc túszukkal elbarikádozták magukat.

A terroristák 234 Izraelben bebörtönzött társuk, továbbá a hírhedt német Baader-Meinhof csoport vezetőinek szabadon bocsátását követelték, valamint szabad távozást Egyiptomba. 

A német hatóságok elutasították az izraeli kommandós egységet, amely órákon belül a helyszínre érkezett volna.

Látszólag született egy megállapodás, amelynek értelmében a túszejtőket és túszaikat repülőgépen egy arab országba szállítják. Az éjjel a fürstenfeldbrucki NATO-repülőtérre érkező csoportot öt mesterlövész és egy Boeing 747-es repülőgép várta, fedélzetén álruhás rendőri személyzettel.

A gyakorlatlan német hatóságok túszmentő akciója totális káoszba fulladt. A terroristák nemcsak megölték a kilenc izraeli túszt, hanem többeket közülük haláluk előtt brutálisan meg is kínoztak. Yossef Romano súlyemelőt például kasztrálták, bár az nem egyértelmű, hogy megölése előtt vagy után. 

Az olimpiai játékokat egy napra felfüggesztették, majd szeptember 6-án a magyar-német labdarúgó-mérkőzés előtt megemlékeztek a tragédiáról. A stadion felett lobogó zászlókat - kivéve az arab nemzetekét és a Szovjetunióét - félárbocra engedték. A NOB elnöke, Avery Brundage beszédében alig említette a meggyilkolt sportolókat, inkább az olimpiai eszme erejét ecsetelte, és beszéde végén elhangzott a híres mondat: "A játékoknak folytatódniuk kell".

"Minimális erőfeszítést sem tettek"

A családtagok csak 20 évvel később kapták meg a kínzásokról készült dokumentumokat. A legtöbben nem voltak hajlandók beszélni a tragédiáról, de az egyik sportoló, Ankle Spitzer vívóedző özvegye a New York Timesnak elmondta:

„A terroristák mindvégig azt állították, hogy nem ölni, hanem társaik izraeli börtönökből való kiszabadításáért mentek Münchenbe. Azt hangoztatták, hogy csak a rosszul végződött reptéri mentési kísérlet miatt ölték meg a többi túszt, de ez nem igaz. Azért mentek, hogy fájdalmat okozzanak, ölni mentek.”

Az izraeliek később egy kommandót állítottak fel, amely levadászta az életben maradt túsz­ejtőket és a terrortámadás felelőseit. Egy kivétellel: Abu Daoudot (Mohammed Odeh), a Fekete Szeptember vezetőjét nem érték utol, és a terrorista 2010-ben, Damaszkuszban halt meg, 73 évesen, vesebetegség következtében.

A tragédia megrázta a világot, de az olimpiai vezetők úgy döntöttek, hogy a játékoknak két nappal később folytatódniuk kell. 

A játékok célja egy új Németország bemutatása volt 27 évvel a holokauszt után, de ehelyett mély szakadék nyílt Németország és Izrael között. 2012-ben Izrael 45 hivatalos dokumentumot hozott nyilvánosságra a gyilkosságokról, köztük olyan anyagokat, amelyek bírálták a német biztonsági szolgálatok teljesítményét.

A jelentésben szerepelt Zvi Zamir volt izraeli titkosszolgálati vezető hivatalos beszámolója is, aki szerint a német rendőrség "még csak minimális erőfeszítést sem tett emberéletek megmentésére".