Így tettem én is, miután egyik ismerősöm felhívta rá a figyelmemet, hogy a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján nem csak az egyetemen szülteket, hanem minden szoptatós anyukát beoltanak. Az egész oltási folyamattal kapcsolatosan csak jót tudok mondani:

le a kalappal az ott dolgozók előtt! 

Húsvét hétfőn, délután érkeztem az épülethez, azaz a négynapos hétvége utolsó napjának utolsó nappali óráiban. Mégis mindenki olyan szívélyesen fogadott és mosolyogva igazított útba, mintha egy 5 csillagos szálloda vendége lettem volna. Kezdve a biztonsági őrtől, aki elmondta, hol találom a regisztrációs asztalt, ahol egy olyan fiatalember ült, aki már negyedik napja (húsvét hétvégén) reggeltől estig ott ült és talán közel 1000 emberrel találkozott.

A legszélesebb mosollyal magyarázta el, hogy mit kell tennem a következő percekben. 

Az egész procedúra nem tartott tovább 20 percnél. Mindezt úgy, hogy nagy volt a sürgés-forgás az épületben, legalább úgy 30-an lehettek az oltakozás valamelyik fázisában. Egy gyors regisztrációt követően megnézték még egyszer az igazolást arról, hogy a baba október 1. után született, majd szinte azonnal hívtak is, hogy kiolvadt már a Pfizer-vakcina, amit beadnak. Ezt szinte másodpercre mérik, hogy az előírások szerint történjen meg az oltás felhasználása. 

Az orvos is nagy mosollyal fogadott, és bár egyértelmű volt, hogy elképesztő iramot és tempót diktálnak, hogy minél többen sorra kerüljenek, – készségesen tájékoztatott arról, lehet-e mellékhatás, mikor várható a második oltás. A szúrás maga egyáltalán nem fájt, ahogyan azóta sem érzek semmi komolyabbat egy kis izomfájdalomnál. 

Örülök, hogy megkaptam az oltást, és

csak hálámat tudom kifejezni a Semmelweis oltópontjának dolgozói felé, hogy ennyire emberien, készségesen és vidáman végzik ezt a hősies munkát.