Lángokban áll Franciaország

Lángoló barikádok, felgyújtott autóroncsok, szétvert kirakatok és a könnygáz fojtogató füstje borítja Franciaország nagyvárosait. A hétvégén lezajlott, félmillió embert megmozgató országos tüntetéshullám órák alatt csapott át szinte példátlan, apokaliptikus méretű erőszakba. A zavargók nemcsak a rendőrökre támadtak rá válogatott eszközökkel – a kövektől és tűzijátékoktól kezdve a Molotov-koktélokig –, hanem szisztematikus pusztításba és fosztogatásba kezdtek.

A tombolás brutalitását jól jelzi a Limoges-ban történt tragikus eset: a város 1883-ban épült, a francia ellenállás történetében is fontos szerepet játszó patinás városházát a zavargók felgyújtották, az épület és annak ikonikus harangtornya pedig a lángok martalékává vált. Marseille-ben álarcos fiatalok törtek be a városházára, ahol megrongálták a francia köztársaság nemzeti szimbólumát, a Marianne-szobrot, míg Lyonban a turisztikai hivatalt égették porig. A fővárosban, Párizsban a luxusüzleteket, szupermarketeket és kisvállalkozásokat egymás után törték be és rabolták ki a maszkos bandák.

Macron drámai üzenete

A kaotikus hétvégét követően Emmanuel Macron francia elnök vasárnap esti élő televíziós beszédében intézett szenvedélyes felhívást a nemzethez, egységet sürgetve, miközben kemény megtorlást ígért az elkövetőknek.

„Üzleteket fosztottak ki, középületeket, boltokat és városházákat támadtak meg. Ezeket a képeket látva mindannyian feltettük magunknak a kérdést: hogyan tehettek ilyet francia emberek Franciaországgal?” – fogalmazott Macron, hozzátéve, hogy a rombolásban részt vevőknek meg kell fizetniük a károkat, és felelniük kell a köztársaság elleni támadásért.

A francia elnök elismerte, hogy a rendvédelmi szervek súlyos hírszerzési hiányosságokkal küzdöttek, aminek következtében közel 2400 embert tartóztattak le a hétvége során, miközben csaknem ezer rendőr és csendőr sebesült meg a harcokban.

Az eseményekre az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump is reagált, aki a Truth Social platformon éles hangvételű bejegyzésben mutatott rá a francia válság gyökereire:

„Franciaország ég! Egy teljesen más világból érkező, szívükben gyűlöletet hordozó emberek bevándorlása zúzta szét ezt az egykor nagyszerű országot. Zárjátok le a határaitokat, és vegyétek át az irányítást, mielőtt túl késő lenne!” – írta Trump.

Hasonlóan kemény diagnózist fogalmazott meg JD Vance amerikai alelnök is, aki a X-en hívta fel a figyelmet a nyugati liberális elit felelősségére: „A nyugati liberálisok a harmadik világot importálták Franciaországba és más országokba a sokszínűség és a könyörületesség nevében, miközben teljesen figyelmen kívül hagyták az asszimiláció és a kompatibilitás alapvető kérdéseit.”*

Mi az erőszak oka, és kik állnak mögötte?

Franciaországban a társadalmi elégedetlenség nem új keletű, azonban az elmúlt hetekben a megélhetési válság, az elszabadult üzemanyagárak és az oktatási rendszer leépülése miatti tiltakozások egyre súlyosabb méreteket öltöttek. A hetek óta sztrájkoló diákokhoz csatlakoztak a korábban az országot megbénító Sárgamellényesek (*Gilets Jaunes*) is. Egy tüntető így jellemezte a helyzetet: „Sárgamellényes voltam, amikor a benzin 1,40 euró volt literekenként, képzelje el, mit érzek most, amikor 2,20 euró. Panaszkodik az igazságszolgáltatás, panaszkodik az oktatás, panaszkodik az egészségügy, és panaszkodnak a vállalkozó barátaim is.”

Azonban a békés és jogos szociális követeléseket a rendőrség és a kormányzati tisztségviselők beszámolói szerint gátlástalanul használják ki a különféle radikális és szélsőséges csoportok. Laurent Nuñez belügyminiszter és Sébastien Lecornu miniszterelnök egybehangzóan a szélsőbaloldali radikális hálózatokat – köztük az Antifa, az Új Antikapitalista Párt (NPA) és a Állandó Forradalom elnevezésű szerveződéseket – vádolták meg azzal, hogy szervezett módon robbantották ki a heves összecsapásokat.

A szélsőbaloldal politikai vezetői, mint a Jean-Luc Mélenchon fémjelezte Engedetlen Franciaország, ahelyett, hogy elhatárolódnának a rombolástól, a rendőrséget vádolják provokációval, és a bűnözést, a kaotikus állapotokat a köztársaság elleni jogos lázadásként igyekeznek beállítani. Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) vezetője élesen bírálta a baloldali elit képmutatását:

„A jogos társadalmi követeléseket ismét túszul ejtette a szélsőbaloldal és Jean-Luc Mélenchon képviselőinek retorikája. Ők azok, akik az erőszak legitimálásával, a közrend elnyomásként és a rendbontás jogként való beállításával káoszba akarják taszítani az országot” – nyilatkozta Le Pen, fenyegetésnek nevezve az eseményeket a demokráciára nézve.

Bevándorók, palesztinpárti aktivisták és a bűnözők szövetsége

A demonstrációk legveszélyesebb elemét az jelenti, hogy a szociális elégedetlenséget a szélsőbaloldali agitátorok mellett a párhuzamos társadalmakban élő, integrálatlan bevándorló fiatalok és a palesztinpárti, Izrael-ellenes radikális csoportok is kihasználják. A rendőrségi jelentések szerint míg a nap első felében a diákok és szakszervezeti tagok vonulnak fel, késő délutánra megjelennek a maszkos, kapucnis galerik, akiknek egyetlen célja a rablás, a fosztogatás és a rendőrökkel való nyílt összecsapás.

A Párizs belvárosában készült megrázó felvételeken jól látható, amint kétségbeesett helyi lakosok és üzlettulajdonosok próbálják védeni a tulajdonukat. Egy idős francia nő hiába könyörgött a maszkot viselő fiataloknak egy szupermarket előtt: „Miért csináljátok ezt? Ez nem a mi ügyünk!” – sikoltotta, mielőtt a lincselő hangulatú tömeg félrelökte volna, hogy kifoszthassák a boltot. Nizzában egy képregénybolt tulajdonosát rúgták hátba és terítették le a földre a fosztogatók, amikor megpróbálta megvédeni a saját üzletét.

A külvárosi, jórészt bevándorló hátterű fiatalokból álló csoportok szemében a tüntetések kiváló álcát biztosítanak a nyílt bűnözésre és a köztársasági intézmények elleni bosszúra. A baloldali pártok és a palesztinpárti hálózatok által szított intézményellenes hangulatot meglovagolva a „mindenki utálja a rendőröket” jelszót skandálva törnek-zúznak a francia nagyvárosokban.

Zuhannak a francia államkötvények

Franciaországban a rendvédelmi szervek parancsnokai már nyíltan beszélnek arról, hogy az események túlnőttek rajtuk. A Le Parisien című lapnak nyilatkozó egyik magas rangú rendőri vezető „apokaliptikusnak” nevezte a helyzetet: „A rendfenntartók képtelenek voltak feltartóztatni az országosan egy időben zajló támadásáradatot, a határozott elkövetők egyszerűen túlreagálták a kapacitásainkat. Nem volt elég emberünk és lőszerünk.”

A gazdasági elemzők már a francia államháztartás és az állam működőképességének összeomlására figyelmeztetnek. A francia államkötvények hozamai évtizedes csúcsra ugrottak, mivel a nemzetközi piacok elkönyvelték: Franciaország ebben a formában „kormányozhatatlanná” vált. Nem véletlen, hogy a zavargások futótűzként terjednek át más európai államokra is: Brüsszelben és Milánóban is súlyos összecsapások törtek ki a hétvégén a francia mintára utcára vonuló tüntetők és a rendőrség között.

Emmanuel Macron elnöksége utolsó szakaszához érve egy teljesen megosztott, mély gazdasági és társadalmi válságban lévő, polgárháborús hangulatú országot hagy maga mögött. Miközben az elnököt és feleségét sokan a forradalom előtti XVI. Lajoshoz és Marie Antoinette-hez hasonlítják – miután a zavargások kirobbanásának éjszakáján egy Céline Dion-koncerten táncoltak –, a francia utcákon a törvényesség és a rend utolsó bástyái omlanak össze. Ha a francia állam nem képes határozottan fellépni a szélsőbaloldal, a gátlástalan bűnözők és az integrálatlan tömegek szövetsége ellen, az nemcsak a Köztársaság bukását, hanem az egész európai kontinens destabilizációját hozhatja el.