Jeruzsálem sosem volt palesztin főváros
Surjányi Dávid és Surjányi Fanni elemzése
Jeruzsálem sosem volt palesztin főváros

Shutterstock/EB Adventure Photography

A Hamász és az Iszlám Dzsihád terrorszervezetek figyelmének középpontjában a Jeruzsálem és a Templom-hegy „felszabadítása” áll. Egy történelmi visszatekintés azonban hamar aláássa követeléseiket.

Akárcsak a Palesztina mítoszáról szóló cikkünkben, úgy a következőben is visszamenőleges időrendben tekintjük át azokat az eseményeket, hatalmakat, uralkodókat és szentélyépítőket, akik Jeruzsálemnek és szent helyeinek birtoklói és a város sorsának alakítói voltak.

1. A modern izraeli időszak (1967-napjainkig)

Jeruzsálem az 1967-es Hatnapos háborúban lett az izraeli zászló alatt újraegyesítve. A keleti oldalon lévő szenthelyek évszázadok óta először érhetőek el a zsidók számára. A Templom-hegyre nézve az „izraeli periódus” elnevezés kissé félrevezető, mert rögtön az 1967-es háborút követően Izrael visszaadta a hegy fölötti fennhatóságot a jordániai iszlám vakfnak.

  • A 2010-es évektől a muszlimok a teljes Templom-hegyet egységesen al-Aksza mecsetként emlegetik, beleértve a Siratófalat is – a nem muszlimok hozzáférése e helyekhez tehát szemükben megszentségtelenítésnek számít.
  • A 2000-es évektől a Szikladóm és az Aranykapu (iszlám szóhasználatban Kegyelem kapui) komplexumokat is mecseteknek nyilvánítják a status quo megváltoztatása érdekében.
  • 2000: Ariel Sharon miniszterelnök látogatását a palesztin fél ürügyként használja föl a második intifáda elindításához.
  • 1998 körül: Megnyílik a „régi al-Aksza” mecset a jelenlegi struktúra alatt, a Templom-hegy mélyében, ami egy újabb hivatalos mecset a hegyen.
  • 1996: A status quót megsértve a vakf kiássa a Templom-hegy délkeleti sarkában Salamon istállóit és megnyitják Izrael legnagyobb (sokezer férőhelyes) mecsetét, az al-Marváni imacsarnokot.
  • 1993: Az oslói béketárgyalások elhalasztják Jeruzsálem végső státuszának rendezését.
  • 1988: A PFSZ kikiáltja a palesztin államot, Jeruzsálem fővárossal.
  • 1980: Izrael alaptörvényben rögzíti Jeruzsálem egyesítését, valamint a város egységes és oszthatatlan fővárosnak nyilvánítását. A nemzetek többsége tiltakozásul Tel Avivba költözteti nagykövetségét.
  • 1967-ben a város keleti és nyugati része újraegyesül, a várost Izrael annektálja. Ettől fogva kezdődnek meg a Nyugati Fal és a Dávid városának történelmi jelentőségű ásatásai.
.
Hatnapos háború - a Siratófalat visszafoglaló izraeli katonák                Fotó:Wikipédia/Goverment Press Office

2. Megosztott izraeli-jordániai időszak (1948-1967)

Jordánia az izraeli függetlenségi háborúban megszállta Kelet-Jeruzsálemet és szisztematikus etnikai tisztogatásba kezdett. Az Óváros zsidó negyedét porig rombolták, az ott élő zsidókat megölték vagy kiűzték.

  • 1950: A jordániai hasemita dinasztia annektálja mindazon területeket, amiket az 1948-49-es háborúban elfoglalt, beleértve Kelet-Jeruzsálemet. E lépést nemzetközileg senki sem ismeri el, még arab államok sem.
  • 1949-től Jordánia nyíltan megsérti a tűzszüneti megállapodásokat, és a zsidókat nem engedi az Olajfák-hegyi temetőbe és az óvárosi szent helyekre – a nemzetközi közösség semmit sem tesz a jogtiprás ellen.
  • 1948. május 14-én Ben Gurion kinyilvánítja Izrael állam megszületését, Jeruzsálem fővárossal.
.
 Jordánia megszállása és óvárosi pusztítása    Forrás: Wikipédia/John Phillips for Life Magazine 

3. A Brit Mandátum időszaka (1917-1948)

A nyugati beavatkozás alapvetően nemzetközi víziót álmodott meg Jeruzsálemre nézve, ami sem arabok, sem zsidók számára nem volt elfogadható.

  • 1947: Az ENSZ Palesztina felosztásáról szóló terve nemzetközi igazgatás alá rendeli Jeruzsálemet, amit a zsidók vonakodva (reménykedve a későbbi változásban) elfogadják, hogy a zsidó állam végre megszülethessen.
  • 1918: Megalakul a jeruzsálemi Héber Egyetem Albert Einstein közreműködésével. A Scopus-hegyi ingatlan az államalapítás után arabok által körülvett enklávévá vált.
  • 1917: A brit Allenby tábornok elfoglalja Jeruzsálemet, de a pár hónappal azelőtt kiadott Balfour-nyilatkozat szellemében egy zsidó nemzeti otthon létrehozását támogatja Palesztinában.
.
Jeruzsálem az ottomán időkben      Forrás: Wikipédia/American Colony Photo Department

4. Ottomán időszak (1517-1917)

Az oszmánok uralma alatt Jeruzsálem jelentősége fokozatosan feledésbe merül, a Templom-hegyen néhány kisebb építkezés és renoválás mellett is hanyatlás tapasztalható, amihez nagyban hozzájárult az 1834-es földrengés, mely jelentős károkat okozott a szent helyekben.

  • Az 1870-es évektől brit keresztény történészek jelentős régészeti feltárásokat végeznek.
  • 1799: Napóleon sikertelen kísérletet tesz Jeruzsálem elfoglalására. Szándéka állítólag az volt, hogy a várost visszaadja a zsidóknak.
  • Az 1530-as évektől Szulejmán szultán felújíttatja a Templom-hegyi szentélyeket, megépíti az Óváros máig látható falait, annak kapuit, és a Jaffa kapu mellett Dávid Citadelláját.

5. Mameluk időszak (1260-1517)

A türk eredetű katona-szolga dinasztia óriási birodalmat épített ki, és Jeruzsálemet is elfoglalta. Híresen pompázatos építkezéseiknek nyomai máig megtalálhatók a városban és a Templom-hegyen. Bár Jeruzsálem politikai jelentősége az iszlám világban már csökkenőben volt, vallási értelemben a Templom-hegyi (Haram) szentélyek erős iszlám szimbólumok ekkor is. Szúfi aszkéták és iszlám jogtudósok időszaka ez. 

  • 1330-1482 között számos madrasza (muszlim iskola) épül Jeruzsálemben, s a Templom-hegy nyugati oldala teljesen átalakul muzulmán épületekkel. A mamelukok számos új kaput építenek a Templom-hegy számára. A szentély máig látható minaretjei is mind ekkor épülnek.
  • 1260: Észak-Izraelben vívja meg az Ain dzsálúti csatát a mameluk és a mongol sereg. A mongolok visszaszorítása az iszlám kultúra továbbélését és Közel-keleti dominanciájának visszaszerzését jelenti.
.
Szaladin és Jeruzsálem visszahódítása   Forrás:Wikipédia/Alphonse-Marie-Adolphe de Neuville - François Guizot

6. Ajjúbida időszak (1187-1260)

Az ajjúbidák hódítják vissza Jeruzsálemet az iszlám számára. Korukat a Jeruzsálemmel kapcsolatos fada’il-irodalom jellemezte, ami a város iszlámban betöltött „érdemeiről” szólt, s ezzel megalapozták a máig tartó al-Kudsz kultuszt. A Templom-hegyen számos kisebb szentély, dóm és kapu épül.

  • 1244: Az ajjúbidák a mongol hódítások miatt birodalmukat elvesztő hvárezmieknek megengedik Jeruzsálem feldúlását, illetve a keresztény és zsidó lakosság elűzését.
  • 1239: An-Naszír lerombolja a város falait. Jeruzsálem később nagyon rövid időre visszakerül a keresztesekhez, akik gyorsan templomokká változtatják a mecseteket.
  • 1229: Jeruzsálem történelmében először a város tárgyalások útján cserél gazdát a Jaffai szerződés keretében: a belviszályok miatt meggyengült al-Kamil egyiptomi szultán 10 évre II. Frigyes német-római császár kezére juttatja a szent várost (továbbá Betlehemet, Lüddát, és talán még Názáretet, Toront és Szidónt is). A pápai támogatást elvesztett Frigyes magát koronázza meg Jeruzsálemben. A világcsodának (stupor mundinak) is tartott császárt a keresztény világban antikrisztusnak nyilvánítják.
  • 1187: Szaladin (az ajjúbida dinasztia kurd alapítója) visszafoglalja Jeruzsálemet a keresztes királyságtól. Bár a szultán keresztények iránti toleranciájáról híresült el a csata, egyes források szerint ez csak azért volt így, mert a keresztény vezetés a muszlim szentélyek elpusztításával zsarolta meg Szaladint.

7. Keresztes időszak (1099-1187)

A szent város felszabadításáért küzdő keresztesek elfoglalták az iszlám szentélyeket. A Templom-hegyen a Szikladómot átnevezték Templum Dominire, az al-Aksza mecsetet pedig Templum Solomonisra.

  • 1099: A keresztesek véres csata keretében elfoglalják Jeruzsálemet, amire a muszlim világ sokáig egyáltalán nem reagál, mert addigra Jeruzsálem közel sem volt központi jelentőségű számukra.

8. Szeldzsuk időszak (1071-1098)

A türk szeldzsuk hadurak rövid időre megszakították a fatimidák uralmát Jeruzsálemben. A szakértők értékelése eltérő, úgy tűnik mindenesetre, hogy turbulens időszakot élt a város, amely alatt láthatólag még az abbászida kalifátus is befolyással bírt a régióra.

  • 1098-ban a fatimidák visszafoglalják a várost, de csak egy évig marad náluk a keresztesek megérkezése miatt.
  • 1095: Az egyik leghíresebb muszlim jogtudós, teológus és filozófus, al-Gazáli hónapokat tölt Jeruzsálemben, és a Templom-hegyen írja meg egyik fő művét.
  • 1079-től Tutus emír, Artúk bej és más hadurak háborúznak egymással, ami a város életére pusztító hatással van.
  • 1077: Atsziz emír vérfürdőt rendez a városban, még az al-Aksza mecsetbe menekülőket is lekaszabolja. A háromezer emberrel végző pusztítás során csak a Szikladómba menekülőket kímélte meg.

9. Fatimida időszak (970-1071, 1098-1099)

Bár a síita dinasztia korai uralkodói nem foglalkoztak különösebben Jeruzsálemmel, az őrült Hakim bi-Amr Allah uralkodásával sok minden megváltozott és ez felvezetése lett a keresztes háborúknak.

  • 1033: Óriási földrengés rázza meg Izrael földjét, amely során az al-Aksza mecset is súlyosan megsérül.
  • 1015: A Szikladóm összeomlik egy földrengés következtében, de 1022-23 során újjáépítik.
  • 996-1021: Hakim bi-Amr Allah uralkodása, amely alatt kegyetlenül üldözi Jeruzsálem keresztény és zsidó lakosságát, és többek között leromboltatja a Szent Sír (akkor még Feltámadás) Bazilikát. Pusztítása nagyban hozzájárul a későbbi keresztes hadjáratokhoz.

10. Abbászida időszak (750-969)

A bagdadi kalifátus kisebb jelentőséget tulajdonít Jeruzsálemnek, s még szenthely státusza is elhalványul Fusztát, Nadzsaf és Damaszkusz mellett. Az iszlám hagyomány kialakulásával Mohamed éjszakai utazásának narratívája kerül előtérbe a Templom-hegy szentélyei kapcsán, ahol addig a zsidó narratíva is jelentősen befolyásolta az iszlám vallásgyakorlatot.

  • 937-től megerősödnek a keresztények és szent helyeik elleni atrocitások, amelyek előzményül szolgálnak a keresztes hadjáratoknak.
  • A 750-ben, 808-ban és 846-ban földrengések súlyos károkat okoznak a Templom-hegyen.
.
A két umajjád kori nagy szentély: Szikladóm és az al-Aksza  Fotó: Shutterstock/ImageBank4u

11. Umajjád időszak (661-750)

Az első muszlim birodalmi dinasztia építi föl Jeruzsálem legfontosabb iszlám szentélyeit és alapozzák meg Jeruzsálem szentségét az iszlámban. Ugyanakkor fontos tudni, hogy több forrás arra utal: a mecsetek és szentélyek eredendően komoly zsidó hatás alatt működtek.

  • 710 körül elkészül al-Valid kalifa parancsára az al-Aksza mecset a hegy déli falán. Alatta komplex palotarendszer épül, melynek romjai ma is látogathatóak. Az al-Aksza, azaz „legtávolabbi” mecset az egyetlen homályos és vitatott utalás a Koránban Jeruzsálemre.
  • 691: Abd al-Malik kalifa felépítteti a Szikladómot a Szentek Szentje feltételezett helyén. A szentély nem mecset, eleinte még zsidó templomi szertartások is zajlanak benne egyes források szerint.

12. A Rásidún kalifátus időszaka (638-661)

A Mohamed utáni első kalifátus hamar világhódító körútra indult. A második kalifa, Omár 638-ban vette be vérontás nélkül Jeruzsálemet, aminek kulcsait bizonyos források szerint Szofróniusz pátriarka adta át neki. A megadás feltétele egy paktum volt, amelyben a „könyv népei” (keresztények és zsidók) számára jogokat biztosít a kalifa. Bár a történészek sokat vitatkoznak az omári paktum hitelességéről, ennek későbbi verziói mindenképp megalapozták a nem muszlim hívők dhimmi státuszba süllyesztését.

Omár kifejezetten Dávid és Salamon szentélyét kereste, és minden jel arra utal, hogy az iszlám hagyományok (Mohamed mennyei utazása stb.) később született; ekkor még a judaizmus szentségéért tisztelték a helyet a muszlimok is.

.
Omár kalifa bevonul Jeruzsálembe és az iszlám világ részévé teszi a szent várost   Forrás: Wikipédia/Granger

13. Bizánci időszak (324-638)

A keresztény császárság figyelme a Templom-hegyről más szentélyekre terelődik, elsősorban Jézus életének egyéb színhelyeire. A hegy piszok és szemét helyévé degradálódik.

  • 614-629 között egy rövid perzsa megszállás szakítja meg a bizánci fennhatóságot.
  • 335: Felépül a Szent Sír Bazilika eredeti formája.
  • 326: Heléna, Nagy Konstantin anyja Jeruzsálembe érkezik és szent helyek után kutat.

14. Római időszak (70-324)

A rómaiak Jeruzsálem elpusztítása után fokozatosan maguk alá gyűrték a zsidó ellenállókat és egy pogány várost alakítottak ki.

  • 135: A többéves Bar Kochba lázadás leverése után Hadrianus császár minden zsidót kitilt Júdeából (annak nevét Szíria Palesztinára változtatja) és Jeruzsálemet átnevezi Aelia Capitolinára. A város római mintára épül újjá, a Templom-hegyen pogány templomok és szobrok épülnek.
  • 70: Titus elfoglalja Jeruzsálemet, lemészárolja a lakosságot és lerombolja a Templomot.

15. A Heródes-dinasztia időszaka (i.e. 37-i.sz. 70)

A Heródesek római kliensállamként vezettek több bibliai területen kialakított provinciát. Nagy Heródes bővítette ki és újította föl a második Templomot, kialakítva ezzel a máig ismeretes Templom-hegyi platformot. Ez időszakban született, szolgált, halt meg és támadt föl Názáreti Jézus, majd indult útjára a keresztény egyház Jeruzsálemből. A pünkösdi eseményekre nagy valószínűség szerint a Templom-hegyen vagy közvetlen közelében került sor. Az apostoli egyház központja Jeruzsálem; és számos missziós út innen indul el a pogányok megtérítésére.

16. Hasmoneus időszak (i.e. 141-37) 

A hellenista befolyással szemben fellázadó Hasmoneus-dinasztia visszafoglalta Jeruzsálemet a szeleukidáktól. Uralmuk alatt kezdődik a Római Birodalom befolyása a Szentföldön, amikor i.e. 63-ban Pompeius hadvezér elfoglalta Jeruzsálemet, és Júdeát a birodalom vazallusállamává tette.

17. Hellenisztikus időszak (i.e. 332-141)

Nagy Sándor és utódainak királyságai alatt Júdea a hellenizáció befolyása alá kerül. Bár Nagy Sándor tisztességet tett Jeruzsálem szent városának, amikor 332-ben meghódította a régiót, a következő évszázadok nehéz időszakot hoztak a zsidóságnak. IV. Antiokhosz Epiphánész szeleukida király megszállása kiemelendő, amely során a Templom-hegyen pogány kultuszt vezetett be és tömeggyilkosságot hajt végre i.e. 167-ben. A Makkabeus-lázadás vet véget rémuralmának. 

18. Perzsa időszak (i.e. 550-332)

II. Kürosz (Círusz) Babilon elfoglalása után hazaengedi a fogságba jutott zsidókat. A Bibliában Dániel, Ezékiel, Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyve foglalkozik részletesen a perzsa időszakkal, amely során felépül a második Templom (i.e. 516-ban) és elindul a város helyreállítása (Artaxerxész 445-ben engedélyezte a falak újjáépítését).

.
Babiloni fogság   Forrás: Wikipédia/Jacques Joseph Tissot

19. A zsidó monarchia időszaka (i.e. kb. 1000-586)

Saul, Dávid és Salamon idején egységes a monarchia. Dávid tette meg Jeruzsálemet az ország fővárosává, amelynek egyik hegyén, a Mórija-hegyén vásárolta meg a jebuzeus Ornán szérűjét 600 arany siklusért. (Dávid már fiatalon érezhette Jeruzsálem szellemi jelentőségét, hiszen Góliát levágott fejét föl nem fedett okokból épp Jeruzsálembe vitte.) Fia, Salamon pontosan ezen a telken építette föl az első Templomot, ami i.e. 586-ig állt a hegyen.

Az egységes monarchia Salamon fia, Roboám idején kettéoszlott. Jeruzsálem maradt a déli Júdea fővárosa, míg északon Izrael királysága különböző központokkal (elsősorban Szamária) működött párhuzamosan. Júdeát az Újbabiloni Birodalom részéről Nabukodonozor szállta meg, többlépcsős deportációt hajtott végre, végül i.e. 586-ban lerombolta a Templomot és Jeruzsálemet.

20. A honfoglalás és a törzsszövetség időszaka (i.e. kb. 1450-1000)

Az Ígéret Földjét (legalábbis egy részét) Józsué alatt 1450 körül foglalták el; Jeruzsálem nem kerül teljesen izraelita kézbe. A Cionként is ismeretes hegy (a Mórija azaz a Templom-hegy szomszédja), ami később Dávid városa (maga Jeruzsálem) lett, a kánaánita jebuzeus törzs uralma alatt maradt, és a neve Jébusz volt.

.
Ábrahám a Mórija hegyen   Forrás: Wikipédia/Rembrandt

21. Jeruzsálem „őstörténete”

A város eredetéről kevés hiteles forrás áll rendelkezésünkre. A Biblia azonban több részletet is felfed Jeruzsálem legrégebbi időszakából. Ábrahám e helyütt találkozik Melkizédekkel, Sálem papkirályával, és itt áldozta föl majdnem Isten kérésére fiát, Izsákot. E hegyen jelentette ki számára Isten, hogy ő „Jahve Jíre”, vagyis, hogy az Úr hegyén a gondviselés. Számos forrás szerint itt és nem a mai Béthelben látta Jákob, Ábrahám unokája azt a bizonyos álmot, amelyben angyalok közlekedtek az égből fel-alá, és amelyben Isten messzemenő kijelentéseket fogalmaz meg Jákob leszármazottjaira nézve.

A Jásár könyve szerint Sém, Noé fia Héber nevű fiával együtt szolgált a Mórija hegyén Jahvénak, és még Ábrahámnak is kortársai voltak. Egyesek szerint ezért a titokzatos Melkizédek, Sálem királya akár maga Sém is lehetett. A zsidó hagyomány szerint a szikla, ami a későbbi Szentek Szentjében a frigyládát tartotta, a Teremtés alapköve, ahol Ádám és Éva a bűnbeesés után, majd Ábel és Káin, illetve Noé az özönvíz után mutatott be áldozatot.

Konklúzió

Láthatjuk tehát Jeruzsálem szent városa mennyi korszakot, uralkodót, templomépítőt és pusztítót megélt már. De birtoklóinak a sorából látványosan hiányzik az úgynevezett Palesztin állam, amire oly sokan hivatkoznak, mintha valami történelmi tény lenne. Jeruzsálem ugyanis sohasem volt Palesztina fővárosa, mert ilyen állam sohasem létezett.

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!