A leplet az olaszországi Torinóban található Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzik, melyen egy keresztre feszített ember képe rajzolódik ki és hosszú évek óta képezi találgatások tárgyát. Több kutatócsoport és szakértő tanulmányozta már az ereklyét, hogy megállapítsák, valóban lehetett-e a torinói lepel a Jézus Krisztus eltemetésekor használt vásznak egyike, vagy sem.

De Caro és munkatársai az úgynevezett WAXS, azaz a nagylátószögű röntgenszórás technikáját alkalmazták a szövetek bevizsgálása során.

Mint arra rámutatott, csapatának legfrissebb eredményei ellentmondanak egy 1988-ban három különböző laboratóriumban végzett textilvizsgálatnak, amely akkor azzal az eredménnyel zárult, hogy a lepel körülbelül 700 éves.

Ugyanakkor De Caro hangsúlyozta, hogy a korábbiak során alkalmazott szénizotópos kormeghatározás a szövetek esetében nem túl megbízható, és véleménye szerint több oka is lehet annak, hogy az 1988-as vizsgálatot végző stáb téves következtetésekre jutott.

„A szövetminták általában ki vannak téve mindenféle szennyeződésnek, melyeket nem mindig lehet leellenőrizni, illetve teljesen eltávolítani a mintából" - magyarázta De Caro.

„Ha pedig a mintán végzett tisztítási eljárást nem hajtják végre kellő alapossággal, akkor a szénizotópos kormeghatározás sem megbízható"

- magyarázta. Szerinte ez a probléma az 1988-ban végzett kormeghatározás alkalmával is fennállhatott.

Mint mondta,

nagyobb pontossággal végezhető el a kormeghatározás, ha nagylátószögű röntgenszórás útján nyerik ki az adatokat.

A technikát több ezer éves szövetmintákon is alkalmazták már, melyek az i. e. 3000-től az i. sz. 2000-ig terjedő időszakból származnak.

A tudós a torinói leplet ezekkel a mintákkal vetette össze és arra jutott, hogy leginkább az izraeli Masszáda ostromából származó szövetdarabokkal mutat hasonlóságot.

De Caro megjegyezte, hogy mivel a nagylátószögű röntgenszórás nem károsítja a szövetet, ugyanazon a mintán akár többször is megismételhető a vizsgálat. Majd hozzátette:

„Több mint kívánatos volna, ha több laboratóriumban és több mintán (…) is tudnának röntgenes vizsgálatot végezni a leplen."

Súlyosan sérült, csuklójánál átütött embert takart

A lepelről szóló legkorábbi feljegyzések a 14. századból származnak, amikor egy keresztes lovag Franciaországba hozta, ahol évekig egy kolostorban tárolták - írtuk egy korábbi cikkünkben. Egyes feltételezések szerint ezt megelőzően a jeruzsálemi templomos lovagok őrizték a leplet, miután Konstantinápoly ostrománál megszerezték a nagybecsű ereklyét.

A bizánciak előtt talán a kis-ázsiai Edesszában volt a lepel, már a 4. századtól. Művészettörténészek érdekesnek tartják, hogy Edeszszában ábrázolták először Jézust szakállas, hosszabb hajú férfiként, és ez a kép vált azóta is a tradicionális Jézus-portrévá. A leplet a savoyai herceg 1578-ban adományozta a torinói érseknek, és azóta is az ottani Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzik. 

Még a 16. században egy tűzvészben majdnem megsemmisült, a lángok okozta égési sérülések ma is láthatók a szöveten. 1898-ban fényképezték le először, és ezzel került az érdeklődés középpontjába, mert a negatív felvételeken sokkal élesebben kirajzolódott a leplen lévő test és arc. 

Későbbi kutatások kimutatták, hogy a leplen látható férfialakot - amely súlyos sérülések nyomait viseli a homlokán, a mellkasán és a hátán, a csuklóján pedig egy átütött sebet - nem festették, rajzolták, nyomtatták, és nem is hőhatás nyomán jött létre. 

Jézus halotti leple az evangéliumban

„Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. ... Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; és lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Jn 19,40; 20,3-7)

(CBN/Hetek)