A jelenségre Michael L Brown keresztény műsorvezető világít rá egy a The Stream oldalon megjelent véleménycikkében. A következőkben ennek összefoglalását közöljük. Brown már írása elején világossá teszi, nem a két fogalmat kívánja összehasonlítani, sem nem tagadja, hogy a fehér felsőbbrendűség létezik, és valóban probléma, hanem a fogalmakat fegyverként használók megfélemlítésre, megszégyenítésre és manipulálásra irányuló taktikáját szeretné körüljárni. Ebből a szemszögből pedig a „fehér felsőbbrendűség” valóban az új „homofóbia”.
A homofóbia kifejezés George Weinberg pszichoterapeutától ered, aki „az 1960-as évek közepén megfigyelte, hogyan bizonyos kollégái kényelmetlenül nyilvánultak meg a meleg férfiak és nők jelenlétében, majd feltalált egy szót ennek leírására”.
Ahogy azt Dr. Weinberg magyarázta, „úgy alkottam meg a homofóbia szót, hogy a homoszexuálisokkal kapcsolatos fóbia jelentését hordozza. A homoszexuálisoktól való félelem a fertőzéstől, az otthon és a család sérülésétől való félelemhez tűnt kapcsolódni. Vallásos félelem volt, ami nagymértékű brutalitáshoz vezetett, ahogy a félelem mindig szokott”.
A rákövetkező években a homofóbia és homofób kifejezésekből fegyvert kovácsoltak, és a kultúrharcon belül előszeretettel kezdték velük támadni a velük egyet nem értőket:
Akik ellenezték az egynemű „házasságot”, akik hittek abban, hogy egy gyermek megérdemelte, hogy apja és anyja is legyen, akik kiálltak a Biblia tanításai mellett, mind megkapták a homofób bélyeget, és mellé járulékosan a bigott, gyűlölködő, rossz ember, náci jelzőket is ráadásként.
Napjainkban a „fehér felsőbbrendűség”, vagy „fehér felsőbbrendűséget képviselő” jelzővel hasonló folyamatot figyelhetünk meg Brown szerint. Eleinte a kifejezéseket csupán azokra használták, akik nyíltan hittek a fehér „faj” más „fajok” feletti felsőbbrendűségében.
Az amerikai történelem során ők voltak a rabszolgakereskedők, szegregáció-pártiak, a régi KKK és napjaink alt-rightja, az antiszemiták, holokauszt-tagadók, neonácik és a szkinhedek.
A fehér felsőbbrendűségről egyértelmű volt, hogy randa, rossz, és semmilyen tisztességes, normális ember nem viselte volna szívesen a jelzőt magára vonatkozóan, ahogy annak idején a homofóbot sem. Éppen ezért válhattak-e kifejezések fegyverré az ultraliberálisok kezében.
Akik Trump-támogatók, nem értenek egyet a BLM mozgalommal, az utcákon zavargó csőcselékkel, és a jóvátétel szükségességével, vagy „ne adj Isten” nemtetszésüket nyilvánították ki Washington vagy Jefferson szobrainak ledöntésével kapcsolatban, azonnal fehér felsőbbrendűséget hirdetőnek lettek bélyegezve. Amennyiben az ember nem hisz abban, hogy napjaink Amerikája alapvetően fehér felsőbbrendűséget képviselő nemzet, az a fehér felsőbbrendűséget hirdetők közé tartozik a szemükben.
Egy keresztény konzervatív tehát a radikálisok szerint nemcsak homofób gyűlölködő bigott, de fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszista náci is egyben.
Ha valaki keresztény és társadalmilag konzervatív beállítottságú, a politikai jobboldalhoz tartozik, ha pedig a politikai jobboldalhoz tartozik, akkor fehér felsőbbrendűséget hirdet, ha pedig kereszténynek is vallja magát, mindehhez „Jézus csak pajzsnak használja” sok „felvilágosult” szerint.
A közelmúltban a taktikát az LMBTQ aktivisták használták ellenlábasaik homofóbnak bélyegzésére, olyan egészen extrém esetekben is, mint a drag queen mesedélutánok, illetve a „queer szexuális felvilágosítás” az első osztályosoknak. Az ellenzék itt csakis gyűlölködő bigott homofóbjelzőkkel gazdagodhatott, még akkor is, ha többség képviselte.
Trump elnök július 4-én Mount Rushmore előtt elmondott beszéde során kijelentette: „Hiszünk az egyenlő lehetőségekben, az egyenlő igazságszolgáltatásban, minden rassz és vallás polgárainak egyenlő elbírálásában. Minden gyermek, és minden bőrszínből származó ember, megszületett, és meg nem született, Isten szent képmására lett teremtve.”
Az elnök hozzátette:
“Ellenfeleink szét akarják tépni azokat a dokumentumokat, melyeket maga Martin Luther King használt álmainak kifejezésére, és azon ideák kifejezésre juttatására, melyek a polgárjogi mozgalom alapjaivá váltak.”
Az sem hatotta meg a BLM radikálisait, mikor az elnök hosszan méltatta Martin Luther King örökségét, melyet az oktatásban felélesztendőnek ítélt. Mindez nem számított, mert az egész beszéd a Mount Rushmore lábainál hangzott el, a „fehér felsőbbrendűség” emlékművénél, egy „fehér felsőbbrendűséget hirdető” elnök szájából.
A nem tökéletes egyetértés is főbenjáró, megbocsáthatatlan bűn, ahonnan nincs visszaút, vélik.
Nem számított az sem, hogy Trump kijelentette „Frederick Douglasshez hasonló fekete hősök országa vagyunk”, vagy hogy ígéretet tett, kialakítja az Amerikai Hősök Nemzeti Kertjét, ahol az abolicionista mozgalom vezetői és az amerikai polgárháború első önkéntes afroamerikai regimentjének, számos neves fekete vezető szobra mellett.
Nem számít. Aki megkapta a bélyeget, az többet nem mossa már le.
