Ez egy véleménycikk.

Tízedik választás után vagyok, voltak ezek között örömteli, és csalódást okozók egyaránt. A mai nap - két és félmillió honfitársammal együtt - inkább az utóbbi érzést hozta. De ez önmagában azt bizonyítja, hogy Magyarország szabad ország, ahol a választóknak megvan a lehetőségük dönteni, békésen lezárni egy kampányzajjal teli két évet. Sok indulat szabadult fel, ezt most vissza kell zárni oda, ahonnan kiszabadult, hiszen nincs legyőzendő ellenfél, egy országban élünk holnap is.

Új helyzet van hétfőtől, igazából nem ismeri az ország, a támogatók sem azokat, akiket a parlamentbe küldött, vagy amit ismert, azt a támogatók inkább alárendelték a változás igényének. Ezt tiszteltben kell tartani, és bízni abban, hogy az új kormány is tiszteletben tartja - akár még jobban - az emberi méltóságot, a hit szabadságát és szolgálja a nemzetet.

Keresztényként sokszor kapunk kérdést, hogy miért foglalkozunk közélettel? Sok érvet lehet erre mondani, de a legfontosabb az, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és holnap is ugyanaz.

Bármilyen kormányzat idején feladatunk, hogy az Ő támogatását kérjük a nemzetünk számára, és közbenjárjunk a megválasztott vezetőkért, hogy ne álljanak szembe Isten jó akaratával.

Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a mögöttünk álló években Isten munkáját, az evangélium ügyét szabadon lehetett képviselni Magyarországon, országunk nemzetközi példává vált számos bibliai érték védelme kapcsán, a világhangulattal szembeszállva kiálltunk Jeruzsálem békéje mellett, esélyt adhattunk gyermekeinknek a családalapításra. Ezt köszönjük Orbán Viktornak, mi nem olyanok vagyunk, akik a széljárás változásával elfeledkezünk a jóról.

Újságíróként hálásabb szerep ellenzékben lenni, nem erre készültünk, de - barátaimmal, kollégáimmal - itt leszünk, nyitott szemmel és hanggal.

Jó pihenést mindenkinek, holnaptól folytatjuk.