Orosz–amerikai tárgyalás a Kremlben, december 2-án.(Fotó: AP / Kristina Kormilitsyna)
A kiszivárgott dokumentum üzleti vetületét a Wall Street Journal egy hosszú és meglehetősen elfogult cikkben elemzi, amelynek a hangvételét eleve meghatározza két olyan alapvető kikötés, amit a liberális üzleti lap szerzői evidenciának tekintenek. Az egyik, hogy az orosz–ukrán konfliktusban az ukrán fél továbbra is győzhet, és ezért egyenrangú félként kellene bevonni a tárgyalásokba. A másik pedig az, hogy ez biztosan meg is fog történni, így Oroszországot agresszorként pontosan úgy kellene kezelni, mint a második világháború utáni vesztes hatalmakat, azaz alapvető hiba olyan engedményeket tenni a számára, amelyből ők is profitálhatnak.
Amennyiben ezeket a kikötéseket nem vesszük figyelembe, és próbálunk a geopolitikai realitáshoz közeledni, néhány egyéb faktor válik evidenssé, amelyek tudomásul vételével könnyebben megérthető a szándék, amivel a fő konspirátorokként beállított, illetve az üzleti lehetőségekre héjaként lecsapó Donald Trump, Jared Kushner és Steve Witkoff igyekszik lezárni a konfliktust.
Az egyik legfontosabb tényező az, hogy Oroszország atomhatalom. Ez önmagában előrevetíti, hogy nem lehet háborús konfliktusban nukleáris fegyverek bevetése nélkül legyőzni, ami viszont óriási pusztítást és még a jelenleginél is sokkal nagyobb emberveszteséget követelne meg valószínűleg Európa jelentős részében. Ha ezt tekintetbe vesszük, egyértelmű, hogy Ukrajna ebben a konfliktusban még az európai és amerikai fegyverekkel sem egyenrangú partner. Sőt, arra is választ adhat ez, hogy Putyin és a tárgyalói, akik kedden, december 2-án találkoztak Trump főtárgyalóival Moszkvában, csak néhány pontot voltak hajlandók elfogadni a 28-ból, arra a változatra pedig ügyet sem vetettek, amit Zelenszkij az európai vezetőkkel közösen „átdolgozott”. Az orosz fél ugyanis egyértelműen fölényben van, és a szankciók ellenére is rendelkezik erőforrásokkal ahhoz, hogy a háborút a továbbiakban is folytatni tudja.
2025.12.05. (XXIX/49)
