Ha a népek eltérnek az Élő Istennek a természetben, a lelkiismeretben és a kijelentéstörténetben közölt rendelkezéseitől, a létbizonytalanság útjára lépnek. Ezért kell foglalkoznunk azzal, hogy a magyar nép mit rontott el a történelemben. Epheszoszi Hérakleitosz szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, ám, ha figyelembe vesszük a történelmünkben végighúzódó paradigmákat, akkor láthatjuk, hogy a hibák megismétlésére igenis van hajlamunk.
Mohács után a haza három részre szakadt, de megmaradt; most újra a puszta fennmaradás a tét, hiszen a birodalmak minden eddiginél alattomosabb módon próbálják a kisebb nemzeteket maguk alá gyűrni. Ezért ma különösen fontos, hogy megtartsuk Isten beszédét, mert akkor „én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait” (Jelenések 3:10).
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »