Poitiers, Kr. u. 732. A Martell Károly vezette frank seregek itt verték vissza Abd al-Rahman al-Ghafiki omajjád seregeit, akik a már bekebelezett Hispánia irányából támadták Galliát. A frankok ezzel megállították a muszlim seregek nyugat-európai térhódítását, akik ezután az Ibériai-félszigetre szorultak vissza.
Bár a „keresztény Európa” egyik emblematikus helyéről van szó, a mai Franciaország szívében található Poitiers mellett, a csata helyszínén nincs olyan dicső emlékhely, mint megannyi más csata színterén – talán nem véletlenül. Az iszlám fölött aratott győzelem láthatólag nem olyasmi, amit a mai franciahon a kirakatba kívánna tenni. Szűk 1300 évvel e sorsfordító ütközet után Franciaország lakosságának durván tizede már muszlim vallású, ami nagyjából 6,8 millió embert jelent – ez Európa legnagyobb muszlim közössége. Az iszlám csatát vesztett Poitiers-nél, de akkor még senki nem tudta, hogy a hosszú távú háborúban fordulhat a kocka.
Mára az iszlám a francia kultúra minden szegmensét átszőtte. Ott vannak a művészvilágban, a sportéletben és a tudományos szférában is. A közéletben való szerepvállalásuk lekövetése viszont sokkal nehezebb, mint például Angliában, méghozzá a laïcité elve miatt. A szabadságjogokat vallástól védő, szigorú szekularizmusként is visszaadható elv a francia alkotmányban élesen szétválasztja az állami és a vallási szférát, és a köztisztviselők vallási hovatartozása (ha ők maguk nem hozzák nyilvánosságra) nem nyilvántartott.
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »