hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Bosszú, vér, cinizmus: a Tarantino-koktél
Hogyan lép át minden határt a kultrendező
Bosszú, vér, cinizmus: a Tarantino-koktél

Fotó: AP / Chris Pizzello

2022. 12. 08.
Utolsó filmjét még elkészíti az alkotó, aztán vége. Lezáródik az életmű, ami darabka tükre az ezredfordulónak, a sokat említett korszellemnek. A rendezőt sokan a film fenegyerekének látják, aki gyakorta idéz a teljes film-univerzumból; s amit onnét kikölcsönöz, azt persze átértelmezi a maga szájíze szerint. Teszi mindezt roppant arányérzékkel és a rá jellemző, ikonikus monológokkal fűszerezve. No meg az időnként roppant taszító vizuális körettel.

Ilyesféle a filmfogyasztók többségi vélekedése az alkotóról, akinek minden munkája korhatáros; némelyik a négyzeten az. Ha elemző énünket pusztán esztétaköntösbe bújtatnánk, nézhetnénk az életművet a magára hagyott, bekötött szemmel bolyongó ember segélykiáltásainak – és mukkot se szólnánk a nézőre zuhanó vizuális sokkhatásról (lásd keretes cikkünket), ami a Tarantino-brandnek fontos kelléke. De engedelemmel: nem így teszünk. Azt viszont, hogy nagy hatású, formabontó művészről van szó, készséggel elismerjük. Bár már „forma” se nagyon van, amit bontani lehetne. Csak füstölgő romok az egykori derék nyugati civilizációból. Amit persze nem személyesen Tarantino bontott le; főleg nem szándékosan. Túlzás lenne ezt állítani. Ám, ahogy alább látjuk, van része a maga rendkívüli tehetségével abban, ami világunkat a mai formába öntötte.

Sommás megállapítás ez, mely egy matematikai „sejtés”-hez hasonlóan bizonyítást kíván. Az viszont minimum egy kötetet igényelne. Így az egyes tételeket feldobjuk, az alkotó filmjeire utalunk, színészeit méltatjuk, eszköztárát kivesézzük. Majd a kicsengést összegezzük – vagyis az életmű vektorára tekintünk „harag és részrehajlás” nélkül. Hagyományos filmográfiát dátumokkal viszont nem ígérünk, arra van barátunk, az internet. Célunk inkább, hogy az életmű veleje kerüljön valamiféle józan, túlkapásoktól mentes mérlegre.

Szövegelés után vérontás

A Tarantino-filmekben sosem a történet a lényeg. Inkább az egymást váltó (vagy párhuzamosan futó) helyzetek, melyekbe a szereplők belecsöppennek. S ha már benne vannak, igyekeznek valahogy kikászálódni a bajból. Mert az mindig van, már a sztorik kezdetén. A felvezetés általában egy hosszúra nyújtott párbeszéd, a téma néha profán, mint a Ponyvaregényben (hamburgerek és társaik) vagy a Kutyaszorítóban (popdalok és borravaló), de akár vérfagyasztóan drámai, mint a Becstelen brigantik elején. Itt Tarantino osztrák születésű (angolul és franciául is perfekt) felfedezettje, Christoph Waltz monologizál, majd az egész filmben magas színvonalú színészetet nyújt a zsidóvadász- kettősjátékos náci tiszt szerepében. Nem véletlenül kapott érte Oscart. A nyitó jelenet egyszerre groteszk és drámai, ahogy több későbbi párbeszéd.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!