Az internet első két évtizedében a tartalomfogyasztás alaplépése a tudatos keresés volt. Az ember beírt egy kifejezést a keresőbe, felkeresett négy-öt kedvelt oldalt, vagy feliratkozott néhány hírlevélre. A választás munkával járt: tudni kellett, mire vagyunk kíváncsiak, és azt meg kellett találni. Bár ez a folyamat lassította és korlátozta az információk elérését, lehetővé tette, hogy adott tartalmak fogyasztása tudatos döntéssel induljon.
Mára az internethasználat átalakult, a legtöbb időt a közösségi platformok uralták le. Az EU-ban a 16–29 évesek közel 90 százaléka használja őket, napi szinten akár 2 és fél órát töltve a felületeken. Ezek a platformok egymással versengve próbálják minél tovább fenntartani a felhasználók figyelmét. Ennek leghatékonyabb eszköze a néhány másodperces, automatikusan elinduló videók sorozata. A döntésre idő sincs, hiszen mire eldönthetnénk, érdekel-e minket, amit látunk, már a következő videó fut. A TikTok, a Reels és a Shorts sodrásában a cél nem az, hogy megtaláljuk, amit keresünk, hanem hogy eszünkbe se jusson bármit tudatosan keresni.
A modern ajánlórendszerek nem arra vannak optimalizálva, hogy tájékozottabbak vagy nyugodtabbak legyünk, hanem arra, hogy minél tovább a képernyő előtt maradjunk. Minden más ennek van alárendelve. Az algoritmus több millió tartalomból azt a néhányat próbálja meg kiválasztani, amelyre a korábbi viselkedésünk alapján a legnagyobb valószínűséggel reagálunk. A probléma az, hogy amire reagálunk, és ami jót tesz nekünk, két különböző dolog.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »