Forrás: Shutterstock/PuzzlePix
S habár az esetek egy része szinte bizonyosan bűncselekmény és súlyos zaklatás, mégsincs akkora felháborodás a társadalom körében, ahogyan az intézmények vezetői, döntéshozói sem igazán tesznek meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen vállalhatatlan eseteket megelőzzék (tisztelet a kivételnek).
Egyetemesen elfogadott lett, hogy az egyetemi kultúra már csak ilyen, ezen nem lehet és nem is kell változtatni, a "fiúk már csak ilyenek", a "lányok meg ne legyenek már ennyire prűdek", "a mi időnkben is így volt". A hasonló egyetemi beavatások viszont egész generációkat vezetnek be egy túlszexualizált, perverz, disznó "kultúrába", amely így a munkaerő világában is inkább szemet huny a zaklatások felett.
Holott nyugodtan feltehetnénk azt a kérdést is, hogy mi szükség van egyáltalán gólyatáborokra, ha azok nem az egyetemi tanulmányokra és életre való felkészülésről szólnak.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »