A fejszéket vízbe ejtő ellenzéki politikusaink láttán azonban a szerényebb lehetőség útjára kényszerülünk. Arra a következtetésre, hogy a kormányváltás szándéka zsákutcába jutott. S ez akkor is így van, ha némely közszereplő minden korábbit meghaladó adottságot tulajdonít magának, és a fejsze felszínre hozatalát ígéri. Ami több mint megbocsátható felelőtlenség, és azzal az önmagában helyes megállapítással sem menthető, amit Charles Booth fogalmazott meg: „az elégedetlenséget ahhoz, hogy hatékony legyen, a remény színeivel kell átszőni”. Csakhogy itt már az irreális remények útvesztőiben bolyongunk, az egyáltalán nem pihentető, inkább zaklatott álmok világában, amit a növekvő tehetetlenség érzetét eredményező ébredés követ.
Nem „Mindenki”
Botka László miniszterelnök-jelölt a baloldal megújítását hirdeti, és elhatárolódik a 2010 előtti MSZP-s kormányzatok gyakorlatától. A Fideszből kiábrándult jobboldaliaknak sem felejt el gesztust tenni, ez azonban mindössze egy mondatra redukálódik, amely nem jelent többet, minthogy az ő szavazataikra is számít. A hangsúly azonban a baloldaliak megnyerésére helyeződik, olyannyira, hogy a jobboldalnak szóló kitételt akár el is lehet felejteni.
2017. 05.05. (XXI/18)
