A Pécsi Egyházmegye korábbi vagyonkezelőjét első fokon éppen egy éve mondta ki bűnösnek a Pécsi Törvényszék. A katolikus pap (egyben pápai káplán) akkor három év tíz hónap letöltendő szabadságvesztést kapott költségvetési csalás, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés és a számvitel rendjének megsértése miatt, illetve az államnak 8 millió, az egyházmegyének 50 millió forint megfizetésére kötelezték. Azóta az ítélőtábla másodfokon egy évvel csökkentette a szabadságvesztést, az ügy pedig a Kúrián folytatódik.
Mayer Mihályt és hálózatát 2010 őszén buktatta le egy kiugrott katolikus pap, Csizmadia Zoltán, akihez további „információhordozó” hívek csatlakoztak, így a rendőrségre már csaknem hatvan rendbeli bűncselekménnyel kapcsolatban érkezett feljelentés (zsarolás, okirat-hamisítás, csalás, sikkasztás, pénzmosás, pénzügyi- és ingatlan-panamák, pedofília és homoszexuális zaklatás).
A bűnüldöző szervek zavarát mutatja, hogy mire az érdemi nyomozás kezdetét vette, három megye rendőrei érezték magukat illetéktelennek. Közben a nyomok alaposan kihűltek, sok bűnjel és vagyontárgy eltűnt. Több tucat hatóság és szakértő bevonása, valamint kétszáz tanúmeghallgatás után a vádirat a tényleges ügyek alig 20 százalékát tartalmazta, noha még így is több százmillió forintra rúgott az államnak és az egyházmegyének okozott kár. Időközben a püspök megszabadult gazdasági gurujától, a Vatikán pedig – „megromlott egészségi állapotára tekintettel” – Mayer Mihálytól.
Cseppben a tenger
Mayer utódja, Udvardy György püspök zökkenőmentesen vette át a Wolfék által olykor vitatható körülmények között felhalmozott vagyontömeget. Az elődök egyik jól működő módszere az idős híveknek lakóingatlan-átruházásért cserébe nyújtott tartás és/vagy egyházi fenntartású otthonban megvalósuló gondozás volt. A Wolf Gyula ellen tavaly ősszel indított újabb per tárgya egy ilyen szerződés. A felperes ezúttal a pécsi egyházmegye, amely 10 millió forintot követel az azóta már másodfokon is bűnösnek ítélt korábbi gazdasági igazgatótól.
A szálak az ezredfordulóra nyúlnak vissza, amikor dr. Papp Erzsébet eltartási szerződés keretében felajánlotta körülbelül 40 milliós házát a pécsi egyházmegyének, hogy idővel a cserkúti gondozóotthonba biztosítsanak számára helyet. A szerződést végül az ügylet harmadik szereplője, Wolf Gyula kötötte: a tulajdoni lapon az ő nevére jegyezték be az öröklési jogot 2000. 06. 27.-én. Ennek ellenére a havi 90-100 ezer forint közötti tartásdíjat csaknem tíz éven keresztül a pécsi püspökség fizette.
Mikor a pécsi egyházmegye botrányai nyomán 2010-ben elindul a feljelentés-sorozat és a büntetőeljárás, a tisztogatás egyik szakaszában a püspökség felbontatta a dr. Papp Erzsébet és Wolf Gyula között köttetett szerződést. Az ügy akár megnyugtatóan is zárulhatott volna, hiszen dr. Papp Erzsébet nevető harmadikként visszakapja a háza feletti tulajdonjogot, Udvardy püspök úr pedig személyesen biztosítja arról, hogy az egyház nem követel tőle semmit. Ám egy nyughatatlan hívő tavaly év elején levélben hívta fel Veres András pécsi ügyekért felelős apostoli kormányzót, hogy a néninek kifizetett tízmillió még mindig nem került vissza az egyházmegye kasszájába. Miután a szombathelyi püspök sikertelenül igyekezett érvényesíteni e követelést Wolf Gyula irányába, tavaly ősszel bírósági útra terelték a tartozást.
A korábbi gazdasági igazgató beleállt az ütésbe, és azt vallotta a bíróságon, hogy Erzsi néni levelét, amelyben a tartást kéri, a püspökétől kapta és adta át Schmidt Gábor jogtanácsosnak előkészítésre, majd Mayer Mihály kérésére engedelmességből vállalta a szerződő fél szerepét az egyházmegye helyett, hogy az esetleges későbbi jogviták alól mentesítse a püspökséget. Ő maga az aláíráskor találkozott először a hölggyel, ahol jelen volt a püspök és a jogtanácsos is. Úgy emlékszik, nem volt kérdés, hogy az egyházmegye fizeti a havi 100 ezer forintos tartásdíjat, ahogyan az sem, hogy végrendeletében az egyházra hagyja a házat.
Az alperesi oldal tanújaként meghallgatott Mayer Mihály nyugalmazott megyéspüspök gondosan kerülte a per tárgya szempontjából releváns mondatokat. Elismerte ugyan, hogy járt dr. Papp Erzsébetnél, de hogy ott mi hangzott el, és ki mit írt alá, arról nem tudott nyilatkozni. Mint mondja, csak később tudta meg, hogy Wolf szerződött az egyházmegye helyett, ennek ellenére nem zavarta, hogy a tartást a püspökség fizeti. A püspökség ügyvédje végig hasztalan próbálta kicsikarni Mayerből, hogy Wolf kijátszotta őt, és a háta mögött magánszemélyként és nem egyházi minőségében szerződött a nénivel.
A per következő tárgyalása új bíróval folytatódik.
2015. 03. 27. (XIX/13)
